Fagyi, csúszda, orgonák

Kilátás az apartmanból

Naszóval, nyaraltunk. Gyakorlatilag nem sikerülhetett volna jobban, szuper időnk volt. Ja, de, az mondjuk jó lett volna, ha nem fázom meg az elején, és nem rekedek be két napig. De azon kívül teljes szuperség.
Révfülöpön béreltünk egy apartmant, amely a strandbejáratra nézett gyakorlatilag, úgyhogy megerőltető száz métert kellett megtenni, csak átmenni a 71-esen és a síneken. Az apartman amúgy megrekedt valahol a 80-as évek végén (a néni például meglepődött, hogy nem előre akartunk fizetni, és amikor javasolta, hogy fizessünk, akkor meglepődött, hogy miért nincs nálunk kp, mire el kellett magyaráznom, hogy van pénzem, csak bankkártyán van, és ki kell vennem), de azért cuki volt, a hangulathoz legalábbis

Kilátás a Fülöp-hegyi kilátóból

illett. Mert Révfülöpön SEMMI szignifikáns dolog nem változott azóta, hogy ott laktam. Ugyanolyan a strand, a lángos, a hajóállomás, a Balaton-illat, a csúszda, minden. Ja, az egyetlen változás, hogy a strandon most már van egy kis kialakított rész a kisgyerekeknek, ahol homokos a part, és szép egyenletesen mélyül, hogy ne azonnal kelljen a mélyvízbe menni. Ami nekünk pont kapóra jött a két törpikével.
A falu látnivalóit felfedeztük hamar: a hajóállomás, a Gomba étterem (a környék legjobb étterme) - ahol is jegyzem meg, hogy kisgyerekeknek kérdés nélkül azonnal hoznak egy tolltartót színes ceruzákkal és egy foglalkoztató lapocskát, amíg várunk a kajára, milyen egyszerű szolgáltatás, és mennyivel

Kilátás a csónakból a tavasbarlangban

megkönnyíti az életünket - ahol ettem egy spenótos-tojásos-sonkás pizzát és egy kacsamell karamellizált gyöngyhagymával és pirított édesburgonyával-t, mindkettő zseniálisan finom volt. Aztán ellátogattunk a Fülöp-hegyi kilátóhoz is, kicsit benőtte a növényzet, de azért még így is eszméletlen impresszív volt a kilátás.
A környék látnivalói közül (majdnem minden délelőtt mentünk valahova) jártunk a nagyvázsonyi Kinizsi-várban, a tapolcai tavasbarlangban és a Szent György-hegyi bazaltorgonáknál, ez utóbbi kicsit kemény volt egy 6 és egy 3,5 évesnek, de nagyon ügyes hegymászók voltak, és majdnem zokszó nélkül mentek végig a négy km-es túrán. Szerintem megérte: a kilátópontról szintén pazar kilátás, az orgonák képződménye pedig lenyűgöző.

Kacsamell nyam-nyam

Lehetett volna további programot csinálni: éppen ott volt Monster Truck stunt-show, illetve ott volt a Tarkabarka Kompánia is, de ezeket kihagytuk.
A délutánokat pedig a strandon töltöttük, csúsztunk gyerekkorom csúszdáján, ettünk fagyit (a fagyiárus lány nem sajnálta a fagyit, egy gombóc általában másfél volt, és amikor egyszer az enyémről lepottyant a fele a kanálról, és így "csak" egy rendes gombóc lett volna, közölte, hogy "Hát ez elég vérszegény lett", és rápakolt még egy fél gombócot, úgyhogy utólag is köszi, <3), egyszer vízibicikliztünk is, a maradék időt pedig felváltva töltöttük a kisgyerek-részen és a "Nagy-Balatonban".

A bazaltorgonák

A strandon egy dolog zavart (illetve tulajdonképpen mindenhol): a szelektív gyűjtés teljes hiánya. A nénit még értem, hogy nem nyolcvan évesen kezd el majd szelektíven gyűjteni (bár akár igen is), de egy önkormányzat által működtetett intézmény miért nem sikerült eljusson idáig 2019-ben, az rejtély. Nekem fizikai fájdalmat okozott a sok műanyag villa, palack, stb.
A gyerekek imádták a kb óránként eldübörgő Szergejeket, megszámoltuk mindig a vagonokat, és még utolsó nap is lelkesen szaladtak az erkélyre, ha meghallották, hogy közeledik, csak hogy végignézhessék, ahogy elhúz az apartman előtt.
Jó volt, maradtam még volna, nodemajd jövőre, vagy nem.