Egy hét Zemplénben

Megérkeztünk a Zemplénből. Bocs, ha valakinek nem válaszoltam, amott sem internet, sem térerő nem volt a kis apartmanunk környékén. Középhután laktunk a Panoráma Apartmanok egyikében, Háromhuta középső kis részén, úgy választottuk, hogy kerestünk a Magyarország-térképen olyan települést, amely nagy zöld természetvédelmi terület közepén van. A Zemplén maga is eszméletlen gyönyörű, de ez a hely igazán varázslatos.

Az apartmanunk kétszobás, meglepően jól felszerelt és tágas volt, még olyanok is vártak bennünket, hogy olaj, normális fűszerek, tartalék konyharuha, olívaolaj, satöbbi, amit nem szoktunk meg más apartmanoknál. Állítólag wifi is lesz nemsokára, csak mi voltunk az első vendégek, és még nem készült minden el.

Az egy hét alatt igyekeztünk körbejárni a környék látványosságait, amennyire 7 és 4,5 éves gyerekkel körbe lehet. Várból hármat néztünk meg (Boldogkővára, Regéc, Füzér), mindhárom eltérő jellegű volt, mindhárom más miatt tetszett. A gyerekek a boldogkővárai kóbor lovagok előadását élvezték a legjobban, mi talán a füzéri várat, de Regéc is nagyon tetszett. Az pedig még jobban, hogy folyamatosan azt tapasztaltuk, nemcsak a váraknál, de ott a leginkább, hogy minden épül-szépül, felújítások sorát kerülgettük mindenhol: új utak, épületrészek, stb.

Jártunk Kőkapunál is a pálházi kisvasúttal, de a végállomásig mentünk, Rostallóig, és onnan a Páfrány tanösvényen mentünk vissza egy megállót, és nagyon nem bántuk meg. Egy csodaszép hegygerincen sétáltunk végig, az egyik legszebb élményem a nyaralásról.

A másik, jóval nagyobb sétánk nagyságrendileg 8 km lehetett, Középhutáról fel a Sólyom-bércre, és a Tolcsva-patak mentén vissza Újhutára. Az elején majdnem lepattantunk a szúnyogokról, pedig befújtuk magunkat duplán is, de szerencsére kiértünk egy kevésbé dzsumbujos részhez, ahol már elviselhető volt a helyzet. A Sólyom-bérc a másik kedvencem a nyaralásból, a környéket majdnem teljesen be lehetett látni, még Regéc várát is láttuk a távolban.

Egyedül a Zempléni Kalandpark okozott csalódást, ahova a gyerek-kalandtúra miatt mentünk, de az így főszezonban, július végén be volt zárva valamiért. Mondták, hogy augusztusra kinyitnak. Mondtuk, hogy az nem segít. Mondták, hogy de rajta van a honlapon, hogy zárva van, mi meg mondtuk, hogy nem volt internetünk. Na, de ha már ott voltunk, akkor boboztunk (a pálya nagyszerű, eszméletlen hosszú, nekem már egy kicsit túl izgalmas is volt... akkor kezdtem gyanakodni, amikor több mint négy percig tartott felmenni a tetejére). Illetve libegővel felmentünk a Magas-hegyi kilátóhoz, ami szintén elég jó élmény volt.

Viszont ahhoz képest, hogy igyekeztünk olyan helyet választani, amit tippünk szerint kevés ember választ nyári úticélnak, végül a bobozásra húsz perceket álltunk sorba egy körért, és a váraknál is voltak bőségesen, úgyhogy az nem annyira jött be, hogy majd nem fogunk találkozni az emberekkel itt a koronavírus idején. De azért igyekeztünk vigyázni, amennyire tőlünk tellett, például lemondtunk a sárospataki fürdőzésről is.

Az utolsó ott töltött napon a Megyer-hegyi tengerszemet néztük meg, ami gyönyörű, de így utólag kisgyerekkel nem ajánlanám. Egy régi malomkő-bányában megült a víz, és nem is bonyolult megközelíteni Sárospataktól, de nagyon meredekek a sziklák, és a korláton még én is átférek, ha akarok, úgyhogy néhány szívroham-közeli körbenézés után aztán nem jártuk körbe. Majd visszatérünk.

Hazafelé jövet ha már ott voltunk a közelben, még beugrottunk Aggtelekre, mert a gyerekek még nem látták a cseppkőbarlangot. Ott is sokan voltak, viszont bent maszkot kellett viselni, úgyhogy legalább csak a kezünkre kellett vigyázni közben. A cseppkövek ugyanolyan gyönyörűek, mint tizenpár éve, mikor utoljára láttam őket, a környék viszont jobban kiépített, több faház, szebb játszótér, satöbbi. 

Nagyon jól éreztük magunkat, jól elfáradtunk a sok kirándulásban, rengeteg látnivalóval lettünk gazdagabbak, és még azt mondom, viszonylag biztonságban voltunk közben. Szóval nyerés.