Megállíthatatlanul zuhanunk bele az őszbe, de azért még így az utolsó hajrában sikerült a bravúr: Kistücsök úszik. Augusztus 17-én pool noodle-lal beúszott a tó közepére, és onnan kiúszott a nudli nélkül, karcsapásokkal, fejet kitartva, teljesen szuperül. Lába gyorsúszásban, keze mellúszásban. Amikor abba kellett hagynunk télen az úszásra járást, azt hittem, ez nem lesz meg idén se, de egyszer csak átbillent. Nagyon büszke vagyok rá. 128 karcsapást számolt, én pedig 3 perc 12 mp-t videóztam (két nappal később, mert az elsőt csak bámultam).
A másik nagy achievement ebben a hónapban, hogy kijárta a Kirby's Adventure-t, és ebben egyáltalán nem segítettünk egyszer sem. Ő győzte le Nightmare-t (körülbelül 25 próbálkozás után, a bolygó nehezebb volt amúgy), és újra kapott egy adagot abból az élményből, hogy kitartással és gyakorlással minden célt elérhet.
A zempléni kirándulást szerintem ő is élvezte, bár mindig azt mondja, hogy az utolsó napi aggteleki séta tetszett neki a legjobban. Boldogkővárán két "kóbor lovag" tartott egy kis kardvívás-bemutatót, és nagyon viccesek voltak, nevetett rajtuk. És pont előtte levő héten vettük meg a Catan Juniort, úgyhogy az egész zempléni nyaraláson azt játszottunk, neki az egyik új kedvence.
A szemfülesség nem a legnagyobb erénye, de ezt eddig is tudtuk. Általában nem veszi észre a dolgokat az orra előtt sem (a pizsamáját például rendszeresen nem találja), úgyhogy most erre megyek rá kicsit, figyelemjátékokat, észrevevésjátékokat próbálok játszani vele, van, ami bejön, van, ami nem (pl. a Brainbox egyáltalán nem találta el). A másik, amiben fejlődnie kell, az odafigyelés a saját cuccaira. Tavaly tényleg rengeteg mindent elhagyott a suliban, és idén már nem szeretném, úgyhogy mindig ő pakol be a táskájába, és megfigyeljük, hány cucca van, és mennyit kell visszahoznia. Mi ilyesmikre gyúrunk.
Közben elkezdtük kitölteni az általam nyár elején készített nyári naplót, ami már önmagában is egy szuper visszaemlékezési lehetőség. Beleragasztottunk belépőket, beírtuk a kedvenc fagyi ízét (citrom), a kedvenc könyvét (Misi Mókus kalandjai), meg még rengeteg minden mást. Ezzel persze kicsit gyakoroltuk az írást is, ami majd kelleni fog szeptemberben.
A két unaloműző elfoglaltsága közül az egyik régi: Mario-s pálya rajzolása a füzetébe, ezt már egészen mesteri szintre emelte, de most kitalált egy újat is, nevezetesen egy társasjátékot. Úgy zajlik, hogy korábban három, majd négy, legújabb verzióban öt korong van, mindegyik kétoldalú. Minden korongnak az egyik oldala továbbenged a másik korongra, míg a másik valamilyen hatást ér el (pont adás, elvonás, szerencsekártya (!), el kell számolni 10-ig, stb.). A végén az utolsó korong pedig a piros felével egy pontot ad Mariónak, míg a zöld felével egy pontot ad Luiginak. És a tábla arra szolgál, hogy regisztráljuk ezeket a pontokat, és a végén kiderüljön, ki nyert kettejük közül. Szerintem nagyon vicces játék, és imádom, hogy ilyen bonyolult dolgot kitalált.
A zongorázási kedv most alábbhagyott, mert túl nehezek lettek a leckék - úgyhogy most éppen arra vettem rá, hogy az eddigi leckéket csináljuk meg még egyszer ismétlésként, kicsit lassan haladunk, de azért nem veszett el a tudás.
Ja, meg beíratkoztunk a könyvtárba. Én nem próbáltam meg rátukmálni semmit (a könyvtáros néni egy ideig próbálkozott, nulla sikerrel), ő pedig odaállt a tudományos ismeretterjesztő könyvek polchoz, és kiemelt belőle egy növényeset és egy zenéről szólót. Végül ezeket kölcsönöztük elsőre:
- Bevezetés a zene világába
- Kis növényhatározó
- Igaz Dóra: Az elveszett távirányító
Jól telt az augusztus, sok izgalommal, játékkal. Ma még az Ezüst-tó kincsét is kipróbáltuk, de az külön post lesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése