Maják és gólyák

A cím akár nyelvészkedésre is utalhatna a j-kkel... de nem. Ez "csak" egy hétvégi beszámoló.
Mivel a maják mindig is érdekeltek (nem, nem a világvége miatt, hanem pl. az írásuk), semmi esély nem volt rá, hogy ne menjek el a Maják - tündöklés és bukás kiállításra. Mondjuk az zavart, hogy a honlap egyszerű blogspotos, illetve hogy már hallottam rosszakat erről a kiállítóteremről, de ami kötelező, az kötelező, ha az ember csak emiatt áthallgatott majdnem egy évet kulturális antropológia szakra...
Szóval elmentünk, és bár a honlapon április 7-től van a kiállítás, a helyszínen közölték, hogy műszaki okok miatt csak májusban nyílik a kiállítás. De bakker, ezt nem lehet KIÍRNI A HONLAPRA??!
Magamhoz képest egészen kevéssé háborodtam fel, pedig elég mérges voltam. Ráadásul ez a kiállítás teljes agyoncsapása: aki egyszer már elment a helyszínre, és élmény nélkül ment haza, el fog menni még egyszer?

Viszont cserébe végre volt alkalmunk egy laza két órás sétához a Margitszigeten. Gyönyörű volt, épp nyílik minden.

De ami durva: én elég sok ideje járok a szigetre, de nem tudtam, hogy van rajta vadaskert. Gondozott, szépen elkerített, madárhálós rész csinos kacsaúsztatóval, tájékoztató táblácskákkal, őzikékkel, pávákkal, mindenféle erdei állatokkal. A belépés ingyenes, van rendes állatkaja azoknak, akik etetni akarják őket, nem is drága. Egy kiírás tudatta, hogy nem tréfából rövid a madarak szárnya, hanem ide azokat a sérült madarakat hozták, amelyeknek ugyan az életét meg lehetett menteni, de maradandó sérülésük miatt repülni nem képesek.
Elég nyugisak voltak a madarak, pl. a gólyák mellett fél méterre mentünk el.

Ezek szerint eddig mindig a másik oldalon sétáltam... De mostantól ellátogatok majd ide is időről időre.
Note to myself: A szokásos májusi állatkerti látogatás idén nem maradhat el!