Already miss u guys

Új célom van: egyszer elérni azt, hogy az emberek tényleg megszeressék a karaktereimet, hogy örüljenek nekik úgy, mint ahogy én kedvelem pl. Martin karaktereit... vagy most éppen a Star Trek: Enterprise című sorozat karaktereit. Valamikor január végén költöztek be az életembe Archer, T'Pol és a többiek, és még néztem volna sokáig - de véget ért a négy szezon, és most el kell búcsúznom tőlük. Tisztára mintha családtagok lettek volna erre a röpke három hónapra. Amikor még a kilencvenedik epizód főcímdalát is végignézem, annyira jó, és kívülről tudom a színészek neveit, a képkockákat, és csak még negyven percet jó lenne eltölteni velük...
Atomfelhő-méretű hiányosság volt ez a nördségemben, hogy a Star Trek világát csak pár epizód TNG-ből ismertem. Azért ezt a sorozatot választottuk, mert:

• időben ez van legközelebb hozzánk (2001-2005-ig futott, ebben a legújabb a digitális technológia, és sorozatszerkesztés szempontból is közelebb áll a maiakhoz)
• trek-időben ez játszódik a legelőbb, 2151-től, tehát csak úgy épít az előző sorozatokra, mint egy prequel: alapoz. Épp amire nekem szükségem volt.

A világ elsőre megfogott. Végre tényleg "science" az a fiction, mindenre van magyarázat, minden logikus, hogy miért van annyiféle humanoid, hogyan lehet gyorsan utazni az űrben, mikor lehet beavatkozni egy kultúrába. Az időutazós vonalat nem kedveltem annyira, mert szerintem azt nem lehet logikusan nem elrontani, de még az is belefért.
A második, ami nagyon tetszett, hogy mikor az ember leül egy epizód elé, nem tudja, mit fog kapni: vannak nyomozós/NCIS részek, vannak beszélgetős/drámai részek, vannak akciódús/Fireflyos részek, vannak thriller-szerű részek, vannak humoros részek, minden van benne.

És ha már a Firefly-t említettem, szokatlan összehasonlítást fogok tenni. Minden apró részletében természetesen nem állja meg a helyét a dolog, de mégis azt hiszem, tudom, miért tetszett mindkettő, az Enterprise és a Firefly. Komolyság és humor. Játékosság és mély gondolatok. Mindennek megvan a funkciója.

Az egyik egy kis, 63 méter hosszú szállítóhajó kilenc emberrel, a másik pedig egy nagy, 225 méteres hajó 83 főnyi legénységgel (amúgy a scifi hajókról zseniális négy összehasonlító kép itt), de abból tulajdonképpen hét szereplő lényeges. Ezért lehet, hogy a két sorozat nem áll olyan távol egymástól.

Leader (Jonathan Archer / Malcolm Reynolds)

Határozott, sokszor makacs, de az embereiért a végsőkig elmegy. Klasszikus értelemben vett erkölcsök mozgatják, de nem fél néha unortodox módon cselekedni, ha azt tartja helyesnek. Régivágású kapitány, elsőként vállalkozik a feladatokra, és utolsóként hagyja el a hajót. Egy kis bunyótól sem retten vissza, de az életet maximálisan tiszteli. Az a fajta ember, aki mindent megtestesít, ami az emberekben pozitív, és akit érdemes követni.

Sidekick (T'Pol / Zoe Alleyne Washburne)
Ő az egészséges ellenpont, a praktikus gondolkodás, de ugyanakkor végletekig lojális a kapitányhoz. A kötelék köztük már-már erősebb a "puszta" barátságnál. Ő mindig ott van, ahol kell, és mindig segít - ha kell, ötletekkel, ha kell, fegyverrel.

Pilot (Travis Mayweather / Hoban "Wash" Washburne)
A legkeményebb helyzetben is számítani lehet rá, úgy tudja irányítani a gépet, mint senki más. Ha épp nem a kormány előtt ül, akkor akár a kezét is tűzbe teszi a csapatért. Származása meghatározza a hozzáállását és a viselkedését.

Engineer (Charles Tucker III, Kaywinnet Lee Frye)

Maga az optimizmus. Minden helyzetben igyekszik a jót látni, a munkát azonnal és legjobb tudása szerint végzi el, amikor nem mosolyog, az szinte furcsa. Bátor és belevaló. Ami a szívén, az a száján.

Warrior (Malcolm Reed / Jayne Cobb)
Hamiskás félmosollyal nyugtázza, ha lőni kell. Ha rosszfiúknak kell odapörkölni, nem haboz egy pillanatra sem, de nem agyatlan idióta, hogy minden parancsot vakon kövessen. Harcban mindig lehet rá számítani. Gyakorlatilag nincs magánélete, szakmájának él.
És mint írtam, Malcolm, azaz Dominic Keating lesz a hangja a Diablo 3-ban a templarnak!

Healer (Dr. Phlox / Dr. Simon Tam + Sheperd Derrial Book)

Az orvos-prototípus: az élet tisztelete, az orvosi etika és titoktartás és a legénység szellemi egészsége egyaránt fontos számára. Phlox a két Firefly-os szereplő szintézise.

Mage (Hoshi Sato / Inara Serra + River Tam)
Ha nem harcolni kell, hanem kommunikálni, akkor az ő segítsége elengedhetetlen. De a tehetsége egy kicsit el is távolítja a legénységtől és a társadalomtól is: különcnek tekintik. Hoshi szintén a két szereplő szintézise (mondjuk Inara szépségét sokszor T'Polnak adják Hoshi helyett).

A főcímdalokban is van közös. Nézzük csak a szövegeket:

The Ballad of Serenity "Take my love. Take my land. Take me where I cannot stand. I don't care, I'm still free. You can't take the sky from me. Take me out to the black. Tell em I ain't comin' back. Burn the land and boil the sea. You can't take the sky from me. Have no place I can be Since I found Serenity. But you can't take the sky from me."

Faith of the Heart "It's been a long road Gettin from there to here It's been a long time But my time is finally here And I will see my dreams come alive at night I will touch the sky And they're not gonna hold me down no more No they're not gonna change my mind (Chorus) 'Cause I've got faith of the heart I'm going where my heart will take me I've got faith to believe I can do anything I've got strength of the soul No one's going to bend nor break me I can reach any star I've got faith I've got faith Faith of the heart"

Mind a kettő azt fejezi ki, hogy muszáj hinni abban, hogy mindig van hová menni, mindig van mit csinálni, és hogy ki kell tartani, bármi történjék is. Bár itt jegyzem meg, hogy nekem sokkal jobban tetszett az Enterprise főcímdal az első két szezonban, balladisztikusan, mint a második két szezonban, poposan. De tök mindegy, mert már a marsjáróval megvettek (amúgy az egyetlen olyan főcím, amelyikben van nem a Földön felvett jelenet, hehe), úgyhogy jó nézni. És itt jegyzem meg, hogy hatalmas ötlet és maximális pirospont SPOILER a két mirror-részért, amikor még a főcímet is módosították gonoszra!

A Firefly egy évvel később jött, mint az Enterprise, és nem volt meg a fix rajongóbázis előnye, pedig működhetett volna. Végül is működött így is, hiszen nagy kult lett. De ha egy sorozatot szezonokon keresztül ki lehet bontani, a szereplőket kilencvennyolc részen keresztül építeni és megszerettetni, az nagyobb hatást gyakorol az emberre. Rám.
Köszönöm az élményt.

Csak azért haragszom, hogy miért kellett megölni Elizabethet?!!