Társasjáték egy zenekarról

Pénteken amúgy kipróbáltunk egy új társasjátékot, melynek címe 011. Olasz fejlesztés, tavaly jelent meg, és nekem már a beszámolók alapján is kifejezetten tetszett. Beijesztettek, hogy a kézikönyv olaszról angolra fordítása nem sikerült fényesen, de én nem éreztem nagy kihívást.

A játék hangulata erősen rádob az élményre. Steampunk a környezet, alternatív XIX. szd. Természetesen a világvégét kell megakadályozni. A karaktereket a készítő a Therion együttesről mintázta, és az egész hangulat, világ, történet, feladat merít a zenéjükből. Én magam nem ismertem őket, talán egy számot ha hallottam korábban, de a játék előtt végighallgattam a The Miskolc Experience c. albumukat, és nem is volt rossz.

Persze ez nem szükséges magához a játékhoz, anélkül is remekül élvezhető. Az tetszik benne a legjobban, hogy egészen újszerű mechanizmusok működnek benne. Külön-külön lehet, hogy több is megtalálható más játékokban, de így együtt egészen okosan átgondolt, kerek egészt ad.

Első és legfontosabb, hogy különbséget kell tenni játékos és karakter között. 3-6 játékos játszhatja, de mind a nyolc karakter fenn van a pályán, és egy játékos bármelyik karaktert irányíthatja a körében. A sorrendet licitálással kell eldönteni, de megoldották azt is, hogy ne csak az első élvezzen minden előnyt: az első hátrányt szenved az egyik fázisban; minden körben úgynevezett event-kártyák segítségével valamelyik pozíció bónuszokhoz juthat; illetve csak az utolsó pozícióban lehet egy bizonyos fázisban cselekedni. Ez szerintem jól kibalanszolja azt a problémát, ami pl. a Trónok harca licitálásánál megvan: ha nem első vagy, akkor tipikusan szívsz.

A másik érdekesség, amihez hasonlót például az Android c. játékban láttunk, hogy a pályán szűkítéses módszerrel kell rájönni, hol van az Öröklét Rejtélyes Orgonája, és ehhez úgynevezett tile-okat kell kirakosgatni. A csapat egyébként itt bukott el: ezt nem tartottuk túl fontosnak, így Fenrir ügynöke sikeresen kinyiffantotta a Chosen One-t. Az orgona létfontosságú a cél szempontjából, és a játék azzal is segíti a megfejtést, hogy bónuszokat ad, ha valaki kiteszi. Az Androiddal ellentétben itt nemcsak az kap bónuszt, aki az utolsó tile-t berakja.

A harmadik, amit például a Red Novemberből láttam már, hogy a fizetőeszköz itt az idő. Összesen 45 időegységünk van, ebből kell gazdálkodnunk: licitálni, lépni a pályán, tekerni a három fogaskereket (amúgy ezek a fogaskerekek is nagyszerűen van megoldva: 7, 8 és 9 foguk van, így minden kombináció lehetséges, de egy adott játékos egy adott körben csak bizonyos dolgokat tud csinálni, mert összesen három foggal lehet elforgatni a kerekeket). Annyi furcsaság van az itteni időkezeléssel, ami egyébként a Red Novemberben ügyesen meg van oldva, hogy azt nem számolja a játék, ha valaki a végén több időt költött, azaz több időt töltött el, mint a többiek, ez semmi hátrányt nem jelent.

Az egész tábla, fogaskerekek, orgona és zeneszerzés mögött pedig ott lapul egy Guess Who játék, azaz ki kell találnunk, kicsoda a Chosen One. Ez nagyon ötletes és jópofa a játékban. Szerintem mindannyian ezt gondoltuk a legnehezebbnek, ezért erre mentünk rá, holott a játék későbbi szakaszaiban sokkal könnyebbé válik belenézni a másik kezébe. Jaj, tényleg, ez még egy pont a játék mellett: a szerencsének elég kevés szerepe van. Nincs dobókocka, a véletlent két dolog reprezentálja: a tile-ok felhúzása és annak eldöntése a negyedik körben (ja, mert összesen 11 kör van), hogy kit száll meg Fenrir, a gonosz.

Az első játékban ugyan még nem építettünk fel átgondolt stratégiát, de nem kizárt, hogy lehet egy kicsit előre gondolkodni.

Hátrányként annyit állapítottunk meg, hogy néha feleslegesnek tűnik a táblán való mászkálás, hiszen mindig kevesebb nyom van fenn, mint ahány játékos, de talán pont ezért fontos a licitálás és a nyomok jó elhelyezése. Illetve ehhez kapcsolódóan néha kicsit vontatottnak éreztük a játékmenetet, mert sokat kellett gondolkodni, és mivel azt nem lehet kiszámítani, hogy az előttünk lévő játékos hová állítja a fogaskerekeket és melyik nyomokat hagyja a táblán, csak akkor kezdhetjük el kitalálni a körünket, amikor ránk kerül a sor. De némi rutinnal szerintem ez a gondolkodási idő jelentősen lecsökkenthető.

Összességében nálam ez a társas 7/10, ami a megveendő és újrajátszandó kategória (tényleg, majd valamikor írok egy toplistát társasokból). Úgyhogy kezdhetem kifesteni a figurákat...