2015. május 3., vasárnap

A vécépucoló lány sikertörténete

A Jupiter Ascendinget anno mindenképp moziban akartam megnézni, de végül eltántorítottak a mindenhonnan ömlő negatív vélemények, úgyhogy megvártam az otthonit. SPOILER.

Én azt kaptam ettől a filmtől, amit vártam - és jó lett volna megnézni moziban. A látvány lenyűgöző és egészen egyedi, mondhatni megszokott a Watchowskiktól, a történet idétlen, egyáltalán nem meglepő vagy sokkoló (de most komolyan azzal akartak sokkolni, hogy az embereket "aratják", mikor ezt már megcsinálták egyszer ők saját maguk is, és már akkor se volt új?) és hibáktól hemzseg.
Alapvetően jobban szeretem azokat a filmeket, ahol a történet stimmel és a látvány vagy igen, vagy nem, de ha épp olyan kedvem van, hogy nyűgözzenek le, és nem akarok sokat gondolkodni közben, akkor jól jönnek az ilyen filmek.
A színészek nem nyújtanak kiemelkedőt, de hozzák, amit kell, Sean Bean végre nem hal meg egy filmben, és az egyébként faék-egyszerű történetben csak simán végigmegyünk egymás után három testvér "birodalmán" és nézetein, mígnem hősnőnk rájön, hogy egyik se szimpi, és inkább marad a saját elképzelésénél. Ja, és az Asterix és Kleopátra betét az szánalmas.
Nade a látvány!
Cool a gravikorcsolya is, de mondjuk az nem hozott lázba. Az űrhajók elég funkciótlanul tüskések, de ám legyen, viszont a bolygóbelsők, az egzotikus ruhák és frizurák kiválóak. A méhek kézzel való irányítása nagyon szép, és persze Channing Tatum szárnya az über alles.

Pozitív előítéleteim vannak a scifikkel szemben, úgyhogy az én véleményem alapján nehogy megnézze valaki, főleg mert a történet szerintem is gagyi, de a látvány nekem simán megérte azt a 127 percet.
6/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése