Nurofen, airbag, toilet

Már csak egy hónap, és Kistücsök három éves lesz. Szinte hihetetlen. Meg az is, hogy azt hinné az ember, nincs mit írni, közben meg wall of text következik...
Ez a hónap a szobatisztaság megkezdésének jegyében telt. A bili részt kihagyva rögtön a szűkítővel kezdtük, nagyon tetszett neki, vettünk direkt mesekönyvet, amit csak a szűkítőn üldögélve olvashatunk. Annyira tetszik neki a dolog, hogy pelusba már nem kakil, hiába mondjuk neki, hogy még lehet, a vécébe viszont még 3-4 naponta sikerül csak, ami ilyen módon kicsit szenvedéssé válik, máskülönben visszatartja inkább, hogy játszhasson tovább. De amúgy ügyes, meg érti a koncepciót, csak még idő kell, amíg rutinná válik a dolog (addig meg hullámokban szétaggódom magam).
Közben egy év késéssel megérkezett az "egyedül/segíts" hiszti is, mindent egyedül akar csinálni, aztán frusztrált lesz, ha nem megy, és eldobja az egészet. De van egy pár dolog, amelyben előnyére vált ez is: például már le tudja venni egyedül az alsó ruhadarabokat, fel- és le tudja húzni a cipzárt, stb. Illetve még egy megkésett jelenség jött most: a fióknyitogatás. Nem is értem, eddig hogy bírta ki, hogy ne nyisson ki minden szekrényt és fiókot állandóan, de valahogy most jött rá, hogy ez jó dolog (nem). Szerencsére arra is gyorsan rájött, hogy én mérges leszek tőle.
Az evésben úgy van, hogy bárki mással képes megenni az egész ételt egyedül kanállal-kézzel, ha én etetem, akkor szomorú fejet vág, és kér, hogy segítsek. Én meg véletlenül mindig épp mást csinálok, de azért segítek neki, mert megígértem, hogy ha megkér, akkor csinálom. De most már meg tudom enni én is az ebédemet előbb, és csak aztán adni oda neki az utolsó falatokat.
Ebben a hónapban kezdtem el foglalkozni a személytévesztésével is. Mindenki azt mondta, hogy hagyjam rá, majd "átkattan", és rájön, de nem jött rá, épp ma olvastam, hogy már egy éve mondja rosszul az én-te viszonyokat, úgyhogy elkezdtem "félreérteni", és játékosan tanítani neki, melyik kinek a füle/orra stb. Nagyon kis okos, érti már a dolgot, csak a megszokás miatt mondja rosszul - de aztán legtöbbször kijavítja magát. Ha nem, én nem javítom ki, csak megdicsérem, mikor ügyesen mondja. És utólag az a véleményem, hogy ezt sokkal korábban kellett volna játszani, nem halogatni, mert minél többet használja rosszul, annál erősebb a beidegződés. Úgyhogy másodjára majd figyelek.
De amúgy a beszéd és a nyelvi humor továbbra is nagyon jól megy neki, sőt, egyre jobban. És énekel, idegenek számára is felismerhetően ritmizálva/dalolva. A színeket már ugye nagyon rég óta ismeri, viszont most már ilyeneket is képes mondani, hogy valami "sárgás piros", "világos sárga", stb. Amiben még van fejlődési lehetőség bőven, az a mesélés. Képes komoly összetett mondatokat alkotni, de nem meséli el, mi történt vele a bölcsiben vagy séta közben, ha nem voltam ott. Nem meséli el a nagyszülőknek még a legemlékezetesebb vagy legközelibb eseményeket sem, maximum egy szóval válaszol, ha kérdezgetem (emlékezni emlékezik), nem beszél a telefonba sem. Viszont cserébe megérkezett a nem igazat mondás is, mert ha megkérdezem, mi volt az ebéd a bölcsiben, akkor mindig "leves, répa, tészta", és mindig "voltunk kint az udvaron". Gondolom, ezekhez még érni kell. Igyekszem afféle szerepjátékokkal fejleszteni ezt, pl. a legófigurák vagy a matchboxok beszélgetnek. A legújabb sláger a sárga spárga (ez a kedvence, mert rímel - tényleg!) és a piros spárga beszélgetése. Plusz van egy zöld manója (Jani manó), akivel kockakeresőset játszunk: az egyikük elrejti, a másiknak pedig meg kell találnia. Az a legcukibb, amikor Jani manó rejti el a kockákat, és én ugye nem állok fel onnan, ahol ültem a földön, Picúr viszont az egész szobában keresi a kockákat, hiszen Jani manó el tudott oda menni, amíg ő becsukta a szemét...
Aktuális kedvenc játéka amúgy egy abakusz, amelynek a tetején egy analóg játékóra is van. A bogyókat tologatja ide-oda szín szerint válogatva, meg az óráról most már meg tudja mondani, mennyit kakukkol a madár, illetve fordítva, ha megmondom, hogy most kakukkoljon négyet, akkor beállítja a mutatókat a megfelelő helyre. Továbbra is sláger az immár öt darab dobókockája, ezeknek köszönhetően már 12 alatt akármelyik számot akármelyikkel összeadja. Húszig tökéletesen érti a számokat, onnan kicsit zavarossá válik a dolog - de ezt most már szeretném így is hagyni óvodáig.
Tényleg, óvoda, megígértem, hogy majd írok róla. Végül a három szóba jöhető (körzeti, munkahelyi, magán) közül a körzetit választottuk, mert több anyuka is azt mondta, nincs vele baja, és az van legközelebb. Remélem, beválik.

A billentyűzettel való írást masterelte. Képes rövid szavakat teljesen önállóan leírni. Az eddigi leghosszabb szó, amellyel megpróbálkozott, a "repülő" volt, bár elsőre úgy sikerült: "REPLÜÖ", de aztán sikerült rendesen az is. Természetesen úgy írja, ahogy hallja, pl. bölcsistársa "FÉLIKSZ". A legdurvább, hogy megkülönbözteti a hosszú és rövid magánhangzókat hallás alapján, ma például teljesen egyedül leírta, hogy "PAPÍR". Így, hosszú í-vel. Sőt, az írást most már terápiás céllal is használjuk. Kérdeztem, hogy mit játszott a bölcsiben az udvaron, erre odament a billentyűzethez, és leírta, hogy "DANI". Kiderült, hogy egy általam ismeretlen ovis kisfiúval játszott.
Ami picit már ijesztő, hogy elkezdett olvasni. Először csak utaztunk az autóval, és időközönként ilyeneket mondott, hogy geb meg nökömö, és nem értettem, mit beszél, mire kiderült, hogy az előttünk lévő autó rendszáma. Aztán sokat volt beteg szerencsétlen, elfogyott a gyógyszer, az adagolót pedig megkapta fürdőjátéknak. És egyik fürdés közben nézegeti az adagolót, majd viszi végig az ujját a betűkön, és mondja: nu-ro-fen... Azóta ha épp kedve van, akármit leolvas: toilet, airbag, rama, jumbo pack, akármi. :) Iszonyú idegesítő, hogy ha körülnézünk a kis világunkban, szinte csak idegen nyelvű feliratot látunk...
Megérkezett a digitális világba is: a hónapban voltunk egy komolyabb autóúton (Nagykanizsa oda-vissza), és nem készültem fel eléggé arra, hogy nem fogja átaludni az utat, úgyhogy kénytelen voltam letölteni egy appot neki (semmi komoly, csak formákat kell betenni a helyükre). Plusz most már érti, ha fényképezem, sőt, ilyet is mondott már, hogy "csináljunk erről képet/videót". Persze ha fotózom, akkor kis szégyellős, leül/mozog/lesüti a szemét, és utána azonnal odajön, hogy mutassam meg, mit csináltam.
Végezetül még a finommotoros készségekről: most már képes felismerhető arcot rajzolni (pont-pont-vesszőcske), képes megrajzolni egy vonalat egy vezetett úton (függőlegesen inkább mint vízszintesen), vagy vonalat húzni elkerülve adott ábrákat. És kaptunk egy SPAR-os matricás könyvet, úgyhogy alkalmunk nyílt gyakorolni a pontos ragasztást is: az első pár nagyon mellé ment, a vége felé már a duplák is egészen stimmeltek.
Amúgy nagy hasznát veszem a Fácse új featurejének, amely megmutatja, mit írtam egy-két-három évvel ezelőtt, mert így nem kell visszakeresnem, hanem csak katt, és már olvasom is. Elképesztő, hogy egy évvel ezelőtt milyen picike volt, most meg már milyen nagy...