Sétálni este a belvárosban*, hangos zenés helyen próbálni beszélgetni, felköszönteni egy barátot, találkozni egy teljesen más vonalon ismert régi ismerőssel (=az első regényem borítófestője), ismeretlennel beszélgetni a KM-kedés örömeiről, hatszáz forintos Sió narancslevet szürcsölgetni, tíz percben kifejteni az előttem lévő perspektívákat, közben elevezni a kreativitás vs ipar témakörre, egyáltalán beszélgetni emberekkel olyan témákról, amikről nem beszélgetek minden nap... priceless.
*És milyen vicces, hogy Pesten öt fokkal melegebb van, mint nálunk otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése