Anno a vanilla érában játszott velünk egy háromgyerekes anyuka, és akkor sem nem értettem, sem elképzelni nem tudtam, hogyan és miért játszik ő. Hogy van ideje, miért ezt csinálja és nem mást, satöbbi. Na, most már megvilágosodtam.
A WoW jó ideje az életem része, és csináltam durván is, azt nem akarom vissza, de egy kis kedves szüttyögésre minden kiegészítő magával ránt - és nem is bánom. Valljuk be, jelenlegi életkém nem túl eseménydús, viszont eléggé helyhez kötött. Mindkettőn segít egy jó videojáték. Nade akkor miért WoW még mindig?
- Mert ismerem. Nem kell új dolgokat megtanulni, bonyolult képzettségfákat olvasgatni a neten, amire úgysincs időm. Az ujjam tudja, mit kell csinálni, és már mehetek is.
- Mert a játék telis-tele van ismerős dolgokkal, kellemes emlékekkel, és emellé kínálja az új tartalmakat. A jelenlegi kiegről azt gondoltam, hogy Outland rókabőr lesz, de nagyon nem, és mindjárt kifejtem.
- Mert nincs vége. Félreértés ne essék, általában szeretem a dolgok végét, azt a kellemes feloldást, ami a feszültség és a katarzis után megjutalmaz, de ha mindig más játékot kellene keresnem, amikor az egyiket befejeztem, és abba beleszokni stb. akkor ugye az első két pont sérülne.
- Mert van társaság. Ez a legnagyobb vonzerő, hogy nem egyedül bámulom a képernyőt, hanem a férjemmel. És gyakran barátokkal.
- Mert a kihívás mértéke általában pont jó. Se túl könnyű, se túl nehéz.
És hogy miért írtam meg éppen ma ezt a postot? Mert tegnap ismét volt egy jó élményem, amiről eszembe jutott, hogy kéne. Ötfős mythic, mindenféle kihívással (bugos boss, afk-s partytag miatt négyen trashelés) fűszerezve, szerény személyem zöld csíkok bámulásával (=heal), és bár több wipe is volt, végül megcsináltuk, és úgy éreztem, pont jó volt, hogy pofán csaptak minket, mikor nagy arccal odamentünk, de mikor szépen megtanultuk a harcot, meg lehetett csinálni.
Ami meg a Legiont illeti, szerintem a legjobb kieg eddig. Rengeteg olyan technikai dolog van benne, amiről az ember nem is érti, miért nem úgy volt eddig (appearance-ek, hogy csak egyet mondjak), de a sztori is jó (vikingek ftw), a helyszínek is nagyon szépek, a gyűlöletes daily questek helyett world questek vannak, ami kb. ugyanaz, de azért változatosabb, és amitől féltem, hogy mindenki ugyanazzal a fegyverrel fog rohangálni emiatt az artifactos hülyeség miatt, az sem nincs (transmogoltam), sem nem zavaró. Az order hall rendszer meg coolabb, mint a garrisonos, pedig azt is szerettem. Szóval heti átlag 8 órát megint Azerothon töltök. És nem bánom egyáltalán.
*Ezt a postot pár hónapja már tervezem megírni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése