Gourmand huncutka

A kislányom mától nem baba: egy éves lett.
Igazi kis huncutka; tudja, mit nem szabad, és miközben mégis csinálja, mosolyog cukin, hogy ne lehessen rá haragudni. Teljesen jól érti a világot maga körül, integet, amikor kell, nem ellenkezik, ha megyünk az oviba a nagytesóért, és nem szeppen meg, ha új helyre kerül. Nagyon a határán van annak, hogy elindul: kapaszkodva akárhova elér, de a szoba közepén is feláll kapaszkodó nélkül, próbálgatja magát, ügyesen egyensúlyoz, és már riszálja is a popiját a zenére állva (ami nagyon cuki). Szóval szerintem legközelebb már arról írok, hogy elindult.
A mászás pedig kiválóan megy neki, gyorsan és ügyesen mászik, a kanapéról/ágyról is szépen lábbal-popival lecsúszik a szélén, lépcsőn, mászókán simán felmegy. A konyhából a spájzba kellett tennem a nagy sámlit, mert nemcsak a rendeltetésszerű lépcsőjén, de az oldalán is felmászik a konyhapultra. Sőt, ebben a hónapban egyszer volt olyan, hogy egy kicsit nem figyeltünk rá, és felmászott másfél emeletnyi lépcsőn...
Elkezdett napközben egyszer aludni, bár ez még kevés neki, estére nagyon elfárad. A kettő viszont sok, csak akkor tud kétszer aludni, ha autóban vagy babakocsiban altatom, amit meg nem szeretek, mert azt szeretném, hogy az ágyában tudjon és szeressen aludni.

Az elmúlt hónapban volt egy kis nyavalyája az alvással amúgy is (valószínűleg egy kis betegség is közrejátszott), sokszor ébredt hajnalban, néha többször is, sírva, amit korábban sosem csinált. Szerencsére pár napja abbahagyta, úgyhogy most ismét béke honol éjszaka nálunk, se népvándorlás, se folyosón üldögélés, se sírdogálás.
A babajátékok továbbra sem érdeklik igazán, mivel látja, hogy azzal nem játszik senki. Tipikusan azok a játékok tetszenek neki, amivel a tesója játszik, most már megengedtem neki a golyópályát is (addig játszhat, amíg a keze a golyóval nem indul a szája felé, akkor elveszem), illetve a rajzolást (amíg nem rágcsálja meg a ceruzát), mert állandóan arrafelé sertepertélt. Közös játék a duplo, nagyon szeretné összetenni őket, egyelőre csak véletlenül sikerül, ami általában frusztrálja, és akkor nem csinálja tovább. De a duplo kutyus nagy kedvenc, és persze a számos duplók, amivel szintén nem játszhat. Hintázni is szeret, de pl. a buborékfújás nem hozza lázba, inkább magát a folyadékot próbálja megkaparintani, a szállongó bubik leginkább bosszantják. Gondolom, ez változni fog, ha már tud járni, és időben odaér, hogy kipukkantsa.

A rajzolás kapcsán kiderült, hogy nagyon nagy eséllyel jobbkezes lesz, mert a bal kezével nem is fogja meg a ceruzát. Korábban volt némi kétség, mert a kaját mindig bal kézzel csippenti (nem mintha baj lenne a balkezesség, csak megfigyelés).
Mostanában sokat üldögélünk a konyhapulton hazavárva a családfőt, úgyhogy vele korábban kezdtük a szagizást. Annyira tetszik neki, hogy már napközben is sokszor mutogat a fűszerekre, de azért igyekszem nem belevadítani. Kedvence a szegfűszeg, a kakaó és a Dr. Oetker vaníliaaroma.
Ma voltunk a védőnéninél, 9216 gramm volt. Négy foga van, de mindent maga szeretne megenni - és végre eszik is, mert az elmúlt három hétben csak szenvedés volt (szintén valószínűleg a betegség és maradványai miatt). Ezen a héten viszont hirtelen mindent megeszik, tipikusan az én kajámból kunyerál, szóval fokhagymás-paradicsomos fussilit éppúgy evett már, mint spenótos quish-t. Dedikált babakajára rá se néz, vagy sikoltva menekül előle. Igazi gourmand lesz a kiccsaj... Csak növeszthetne hozzá még némi fogat.

Amúgy az all-time kedvenc még mindig a spenót, azt szívesen eszi akármilyen formában. A répát nem kedveli, viszont végre eszik némi levest is, illetve most már minden nap egy pohár joghurt is elfogy. Egy egész banánt simán betol uzsonnára, nem ám szeletkékre vágva, hanem kézzel, harapva, mint a nagyok. Imádja a pogácsát, a trappista sajtot és a felvágottakat, szívesen eszi a májkrémes vagy sajtkrémes kenyeret, és a legújabb vívmány, hogy most már végre rizst is tételben fogyaszt.
Banános-túrós tortát készítünk neki. Ajándékba könyvet és babát kap, Kistücsök kézzel díszített labdát készített ajándékba - csupa számot rajzolt rá.
Nem mondom, hogy ez volt életem legkönnyebb éve, de még mindig csodálatos végigkövetni, ahogy egy csöpp, magatehetetlen csomagból értelmes kismajommá serdül egy életke.