Ötvennégyszáznyolc

Kistücsök letette a cumiját. Teljesen egyedül. Ebben a hónapban mindenképp ez a legnagyobb vívmánya. Már fél éve tettem a polcra egy szép piros dobozt, és mondtam neki, hogy ha majd igazi nagyfiú akar lenni, és nem szeretne többet cumizni, akkor majd abba beletesszük, és nem vesszük elő többet. Aztán jött az ovi, nem erőltettem, és most így novemberre mikor már minden rendben, szóltam az óvónéniknek, hogy most már ki szoktam venni a szájából alvás közben, erre mondják, hogy ó, náluk már eldobja, nem használja. És akkor a füle hallatára megdicsértem az óvónéniknek, hogy milyen ügyes, és aznap este levette a polcról a dobozt, hogy tegyük bele a cumit, ő most már nem akar többet. El is aludt nélküle. Reggel megkérdeztem, hogy azért az oviba bevigyük-e, és azt mondta, hogy nem. Úgyhogy cumi-ügy lezárva. Nagyon örülök, hogy nem vettük el tőle erővel.
Közben új kedvenc játéka a Szókereső Apa telefonján, a két- és hárombetűs szavakat gyakran megtalálja, és azóta rengeteget halandzsázik, és nevet rajta. De komolyan is játssza, volt ilyen, hogy kérdeztük, hogy "Milyen idő van télen?", és nem válaszolt, hanem simán behúzta az ujjával a 3x3-as mátrixban a "hideg" szót.
Nyelvi humorán sem esett csorba, ebben a hónapban kettőt írtam fel: petilámpa (=a petróleumlámpa beceneve), és járműsor (=járművekről szóló műsor).
Kihalásztam az egy éve a hűtő alá dugdosott szám-mágneseit is, azóta amíg mosogatok, ő összeadásokat pakol a hűtőre, és megfejtjük őket (kezdetben ilyeneket, hogy 5+2=, mostanában inkább ilyeneket, hogy 35+6=). Átléptük a bűvös százas korlátot is, most már néha a 105-ös szám (a három darab mágnes) ad nekem feladatot, illetve ő szeretné megszagolni a fűszereket... De volt egy aranyos tévesztése, mert azért száz fölött még elég bizonytalan (az abakusz is százig van), múltkor játszottunk kiolvasósat a 4, 5 és 8 számokkal, keverem-kavarom, kiteszem, mire ő:
- Ötvennégyszáznyolc!

Ebben a hónapban betegség is volt: fülgyulladás. Két aranyos dolog történt, az egyik, hogy kedvesen viselte a dokinéni vizsgálódását, pedig kétszer belekukkolt a fülébe, és meggyőződésem, hogy mindez azért, mert előre megbeszéltük, mi fog történni. A másik meg az, hogy mikor már antibiotikumot kapott, és tudta, hogy reggel-este evés előtt kell, és én már kikészítettem neki a vacsorát, és simán elfelejtettem, akkor egyszer csak szólt:
- Nem vettük be a fülgyógyszert...

Persze nehéz is vele. Az ovi miatt kevesebbet van otthon, akkor nem tudok csak vele foglalkozni, mert a kistesó már akkor nem alszik, így nincs kettesben időnk, és nem tudok 100% figyelmet fordítani rá, mint régen. Úgyhogy most épp azt játssza, hogy feszegeti a határokat. Csakazértis felkapcsolja a padláslámpát, elgurítja a játékot, belerúg a fakockákba, satöbbi, pedig pontosan tudja, hogy nem szeretem. Most épp kíváncsi rá, hogy meddig mehet el, mikortól jönnek a szankciók. Próbálok egészséges középutat találni aközött, hogy állandóan rá kelljen szólni és aközött, hogy garázdálkodhat kedvére, nem mindig egyszerű, főleg, mert a jutalmazásos módszer híve vagyok, nem a büntetésesé, úgyhogy általában a megfelelő magaviseletet jutalmazom, nem pedig a helytelent büntetem. De azért néha van, hogy nem kap kakaót vacsorára, vagy nem választhat esti mesét...

Tesójával amúgy tűrhetően megvan, bizonyos játékok még mindig tabunak számítanak, de most már sokszor beszél direktben hozzá, és néha magyaráz is neki (még ritkán), hogy mit hogyan kell. Például múltkor az asztalánál sertepertélt Tündérke, megszerzett egy ceruzát, és kopácsolni kezdett vele, mire ő:
- Nem csapkodni kell, hanem rajzolni!

Most, hogy bejöttek a hidegek, kicsit kevesebbet tud mozogni, ezt általában az ágyon ugrálással vezeti le, de azért igyekszünk sokat sétálni, néha kirándulni. Csináltam neki egy nagy táblát a hónapokról, amibe belerajzoltam a családtagok szülinapját és a fontosabb eseményeket, azóta várjuk a decembert. Jó lesz, ez lesz az első karácsony, amikor már érti a lényeget.