Bár tegnap reggel még 39 fokos lázam volt, azért csak odasettenkedtem a könyvfesztiválra idén is. Befelé a friss nyomtatott könyvillatot lélegeztem, kifelé vírusokat. Néha eszembe jutott a 12 majom, és hogy milyen sikeres is lennék most.
Meghallgattam Sapkowski bácsi interjújának második felét, és nagyon szerettem volna vele személyesen is kezet fogni legalább, de nem sikerült. Persze mit is mondtam volna neki? Én vagyok a könyvek korrektora? Kit érdekel? Én vagyok az, aki a hat könyvet magyarra bábáskodta? Nemtom. Nem hiszem, hogy lenyűgözte volna. De azért jó fejnek tűnt.
A dedikálás-sor olyan hosszú volt, hogy először nem is hittem el, hogy ide állnak sorba, kerestem valami más hírességet a kiírásokban, de aztán kiderült, hogy ez a Vaják-saga valóban népszerű Magyarországon. Tiszta szerencse, hogy nem kellett sorba állnom, valószínűleg ott estem volna össze (vagy hamarabb megyek, ofc).
Nagyon jó volt egy kicsit könyvek között sétálni, vadászni az ismerős arcokat, hátha... de egy kicsit kiestem már a pixisből ennyi idő alatt. Azért találkoztam ismerőssel (rapid beszélgetés tíz percben, és én csak a betegségemről tudok beszélni, szánalom), úgyhogy még nincs veszve minden.
Viszont idén nem vettem könyvet a fesztiválon, ami szomorú. A tavalyi hatot sem olvastam még el mind...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése