Képzelete szárnyal

Most csalok, és 25-én írok Pindúrtündérről, egyrészt mert azért mégse írok szenteste, másrészt mert meg akartam várni, hogy mit szól az ajándékaihoz. Kapott tőlünk egy gőgicsélő, nevetgélő, puha testű csecsemő babát, mert egy kislánynak kell, hogy legyen csecsemő babája, és nagyon cuki vele. Már el is nevezte Olíviának, lefekteti, felveszi, megölelgeti, puszit ad neki, megeteti, minden. Kapott hozzá babakocsit is, úgyhogy sétáltatni is tudja.
Nyilván a többi ajándéknak is nagyon örült (matricás könyv, mesekönyv, gyurma, ruhák, lego, egy konyha közösen a tesójával, meg ami még most nem jut eszembe), ezt most csak azért emeltem ki, mert ez is jellemzi, milyen kis empatikus, gondoskodó kislány.
A képzelete továbbra is szárnyal, neki egy sima fakocka is lehet sütemény, a lego nemcsak az összeépítésről szól, hanem utána játszani kell a csúszdával és a hörcsöggel, stb. De múltkor olyat is csinált, hogy talált egy átlátszó uzsonnás zacskót, a kezére húzta, és közölte:
- Én vagyok a husis néni.
Kellett kis idő, mire rájöttem, hogy a boltban a hentespultnál álló nénire gondol, aki mindig átlátszó kesztyűben méri a felvágottat.
Máskor meg csak úgy a semmiből a nappaliban mesélni kezdte, hogy a robotka így meg úgy csinált. Mondom, milyen robotka? Mire ő:
- Csak képzeltem.

Énekelni is nagyon szeret, és bár már tavaly is harsogta a Hull a pelyhest, idén azért mind dallam- mind szöveghelyesebb, amitől nagyon cuki lesz. Szívesen énekel, új kedvence a Hó-hó-hóember, de az összes karácsonyi dalt szívesen mondja, és ami a legaranyosabb volt, hogy velünk énekelte a Mennyből az angyalt is a karácsonyfa előtt.

Meg bátor is. Ha van valami kérdés, hogy szeretne-e felmászni valahova vagy lecsúszni valahonnan, akkor azonnal megy is. Pont ma találtunk egy fát az erdőben, amelyikre valaki rátett egy kis teraszt pár deszkából. Volt vagy két méter magasan, de ez nem zavarta Pindúrtündért, felkapaszkodott, felhúzta magát, aztán ott vigyorgott a tetején.

A szókincse továbbra is meglepő, kiejtése nem változott (r ->j, nincs s, zs), de amilyen választékosan fogalmaz, az nagyon tetszik (csak az esetek 90%-ában nem tudom felírni). Múltkor építettünk lego buszt, és tettünk rá pár széket, beleültek a gyerekek, aztán tett egy párat simán a földre is. Mikor kérdeztem, hogy nem kell-e szék nekik, azt mondta:
- Nekik nem kell szék, ők potyautasok.

Keletkezett

Pont öt és fél éves Kistücsök. Az óvónéni szerint megviselte a költözés, kicsit visszazuhant a saját világába, most kevesebbet játszik megint másokkal - de azért szerintem valójában kiválóan tűrte a zaklatottságot. Sőt, igazából szerintem érezte, hogy ez most mindenkinek nehéz, és sokkal kedvesebb volt, mint amilyen egyébként is: segített kivinni a tányérokat, megsimogatott, mikor látta, hogy fáradt vagyok, szót fogadott, satöbbi. Most, hogy átköltöztünk, az elején furcsa volt, hogy nem megyünk vissza, de igyekeztünk mindent megteremteni ahhoz, hogy megszokható legyen, és ő szerintem túl van rajta. Legalábbis visszatért a szokásos tréfássága, ficánkolása. Mondjuk épp ma reggel megkérdeztem, hogy mit álmodott, és azt válaszolta:
- A régi játékokról álmodtam, hogy milyen jó lenne újra játszani velük.
Rákérdeztem, melyik játékokról van szó, mert ugye nyilván a játékok 90%-a még mindig a dobozokban van, de majd megpróbálom előszedni, amiket konkrétan említett.

A héten már szerda óta nincs ovi, voltak a Nagyinál, azóta pedig otthon kirándulgatunk, játszunk a kertben, pihengetünk. Egyik nap elkezdett olyat játszani, hogy az ujja egy légyszúnyog, amelyik egyszerre légy, és koszos a lába, és összekoszolja az ételünket, és egyszerre szúnyog, aki csíp. És elkezdte csipkedni a tesóját. Mondom, nekem ez a játék nem tetszik. Erre módosított, hogy "ez egy aranyos szúnyog, csak nagyon éhes". Na, akkor előszedtünk egy csomó színes fakockát, és adtunk a szúnyognak mindenféle ételt, készítettünk neki házat, és így már nem csípett, sőt, minden adomány ételért cserébe sütött mindenkinek egy mignont.
Szóval így, hogy nincs elöl valami sok játék, virágzik a szerepjáték.
Tegnap meg a duplo számokat tett össze, és lett három számgyerek, megmondta, hány évesek, és melyiknek kell vigyáznia a másikra, és úgy játszottak vagy fél órát. Ma ugyanezek a számgyerekek is játszottak, és egyszer csak hallom, hogy:
- A négy éves számgyereknek keletkezett egy unokatestvére.
Ezzel a szóhasználattal. És egy ugyanolyan színű duplo építmény volt, csak nem szám volt rajta. Annyira cuki volt, majdnem megzabáltam.
Karácsonyi ajándékokat is csináltunk, persze.

Porcica utca

Egy másik véletlen folytán a kezembe került Nyikos János: Porcica utca című verseskötete. A könyv magánkiadás, az alcíme szerint „Afféle gyermekverses album”. És ez részben igaz is.

A hátsó borítón egy Csukás István-idézet szerepel, ami nem semmi ajánlás. És a kötet igazából meg is érdemli. Valóban érett a kötet, és mesterségbeli tudásban sincs hiány. A versek többsége gördülékeny, verstani szempontból kiemelkedő, nincsenek olcsó rímek, szellemesek a témák, szerethetőek a ritmusok.

Az egyetlen dolog, ami egy kicsit elgondolkodtatott, a célközönség. A könyv nem árul zsákbamacskát, a hátlapszöveg elárulja, hogy a versek „mindenkinek szólnak”. Ami egyrészt persze jó, mert akkor anyuka vagy apuka is élvezi, amikor felolvassa a gyerekeknek. Másrészről viszont nem jó, mert ha a gyerek pont egy olyan verset kér – mondjuk a gyönyörű illusztrációk egyike alapján – ami nem neki való, például nem érti, vagy esetleg akár nyomasztó, ellentétben a többi verssel, akkor nem érti, hogy ez hogy kerül oda. Persze minden verseskönyvben vannak a gyerekeknek kedvenc versei, és a többit amúgy sem olvassák el, de az segítene, ha mindegyik egyféle célközönségnek szólna.

Mondok példát is. Az én óvodás korú gyerekeimnek nagyon tetszik az Obligát pékes, a Csóri, a hörcsög, kedvencük az Unka Pál. Viszont túl hosszú nekik Az elbizakodott csiga, nyomasztó A pók szerelme, és egyenesen ijesztő a Hétköznapi horror.

Ettől még a kötet teljesen jó, örülök, hogy a kezembe került, csak nem vagyok benne biztos, hogy oda tud kerülni a polcra a Weöres Sándor-kötetek és Lackfi János versei mellé. Talán egy-két év múlva.

Személyes kedvencem (a „bánja kánya Pali bá’t”-on kívül) egyébként a Bóbita-folytatás. Méltó, kedves, kicsit vicces is, gördül, lüktet, szuper. Úgyhogy ezt be is idézem ide.

Szóval szunnyad az ág sürüjében, aztán…

Bóbita, Bóbita fázik,

fel libabőrösen ébred –

két csiga ment tüzelőért,

vissza tavaszra sem érnek.

Bóbita, Bóbita táncol.

Géza malac les ijedten:

röpteti tán…? – De csupán csak,

hogy kicsit átmelegedjen.

Bóbita, Bóbita tüsszög.

Mind, aki hallja, jön, áthoz

ezt meg amazt – tuti mézet,

C-vitamint a teához.

Bóbita, Bóbita hajlik

törpe-király igazára:

nedves a vár, az a köd-fal –

s költözik át csigaházba.

Pixel 3

Véletlenül úgy alakult, hogy lett Pixel 3 telefonom. <3<3
Anno a Nexus 5x-em volt a nagy kedvenc, csudajó kamerával, minden tökéletes volt, csak a memória miatt cseréltem le, de a Samsung A5-tel egyáltalán nem voltam megelégedve. Hiába, hogy a több memória miatt nem dobta el a Hearthstone magát folyton, ha nem szinkronizált rendesen semmi, és a fotók is eléggé kutyaütők voltak rajta.
De most!
A Pixel 3-at kb. egy hete használom, és eddig semmin nem akadt fent, mindent tökéletesen csinál, kézre áll, azonnal kinyitja magát az ujjlenyomat-olvasó (ami a Samsungnál rettenetes pain), a képek fantasztikusak, a szinkronizálás egy álom, szóval bódottá.

Home is where your hearthstone is...

Ja, amúgy a költözés közepette azért készítettem egy kedves kollégának egy hearthstone-t, mert ő is játszik a játékkal, és a teamben kihúztuk egymás nevét, és pont őt húztam.

Kő és akrilfesték. És amúgy kék a minta, csak ezen a képen valahogy sötétebb.

Fontossági sorrendek

Naszóvalelnézést.
Az előző hét arról szólt, mint írtam, hogy becsomagoltam a közös életkénket. Igyekeztem eladni mindent, amihez nem fűzött nosztalgikus érzés, és túl nagy volt költöztetni, ez részben sikerült is. Ami durva, hogy ennek ellenére nem fértünk bele egy teherautóba, úgyhogy kétszer kellett fordulni.

Hétfő reggel kezdtük a költözést, délután fél négyre sikerült kezet fogni a költöztetőbácsikkal, akik valószínűleg a föld legjobb költöztetői amúgy. Úgyhogy jelentem, megérkeztünk ideiglenes szállásunkra.
A közös életkénk jelenleg egy fél garázsban, egy icipici, fűtetlen szobában és egy fél nappaliban van felhalmozva, nagyjából így:

Nyilván vannak fontossági sorrendek, tehát az első, amit elővettünk, az adventi LEGO naptár.
Azóta persze rendeződtünk valamelyest, sőt, eddig mindent megtaláltam, ami eszembe jutott, hogy kéne. Az elv pedig az, hogy a lehető legkevesebb dobozt nyitjuk ki, míg azt mondják a házunkat készítő bácsik, hogy be lehet költözni. Ez jelenleg január második felére várható. A ház szerkezetkész, szerda óta fűtés is van, úgyhogy ami visszavan, az a burkolás (hideg, meleg) és a festés.
Egy stresszfaktorral ezennel kevesebb lett az életkémben.

Movin'

Rajk László (mai Pannónia) utca
Hajnal utca
Csipke út
Üllői út
Szentendrei út
Ányos utca
Csipke út
Hajnal utca
(kolesz költözések ki-be)
Pannónia utca
Visegrádi utca
Zsálya utca
Pácoló utca
Búza utca
Istenhegyi út
Dobó István utca

Eddig ennyiszer költöztem. Ma +1.

Dobozolás

Ma ment el a konténeres az utolsó lomokkal, úgyhogy most már minden xart be kell csomagolni, ami itt maradt. Egyelőre tűrhetően állunk. A lomtalanítás legfájóbb tárgya ezúttal a párbajtőröm volt, amit kb. 10 éves korom óta cipeltem mindenhova, hogy majd jó lesz valamire, de nyilván nem lesz jó semmire.

A gyerekek ma a Nagyinál alszanak, közben azt a merényletet követtem el, hogy elraktam majdnem az összes játékukat. Ami elöl maradt: a legó, egy doboz tele kis kártyajátékokkal (pl. Bújócska, memory, agytorna, házi készítésű dominó, stb.), illetve a teljes asztaluk az összes rajzfelszereléssel. Ennek elégnek kell lennie másfél nap szórakozásra. 

Ruhát úgy csomagolok, hogy egy heti készlet megy sporttáskába, a maradék zsákba, lesz egy hetem kipakolni. A doboz vagy épp elég lesz, vagy épp nem, holnap kiderül. A függönyöket már leszedtem és kimostam, most száradnak. Még pont két nap van két mosásra, aztán a maradék az szennyes alakban költözik.

Kedvem lenne újraolvasni a Tótékat.

Magabizonytalanság

Az vajon mit jelent az életkémre nézve, hogy a "Confident" feliratú, fél literes kulacsomat valaki betette a mosogatógépbe a cégnél, és összezsugorodott ici-pici ráncos használhatatlan kis nyomorékká?