Porcica utca

Egy másik véletlen folytán a kezembe került Nyikos János: Porcica utca című verseskötete. A könyv magánkiadás, az alcíme szerint „Afféle gyermekverses album”. És ez részben igaz is.

A hátsó borítón egy Csukás István-idézet szerepel, ami nem semmi ajánlás. És a kötet igazából meg is érdemli. Valóban érett a kötet, és mesterségbeli tudásban sincs hiány. A versek többsége gördülékeny, verstani szempontból kiemelkedő, nincsenek olcsó rímek, szellemesek a témák, szerethetőek a ritmusok.

Az egyetlen dolog, ami egy kicsit elgondolkodtatott, a célközönség. A könyv nem árul zsákbamacskát, a hátlapszöveg elárulja, hogy a versek „mindenkinek szólnak”. Ami egyrészt persze jó, mert akkor anyuka vagy apuka is élvezi, amikor felolvassa a gyerekeknek. Másrészről viszont nem jó, mert ha a gyerek pont egy olyan verset kér – mondjuk a gyönyörű illusztrációk egyike alapján – ami nem neki való, például nem érti, vagy esetleg akár nyomasztó, ellentétben a többi verssel, akkor nem érti, hogy ez hogy kerül oda. Persze minden verseskönyvben vannak a gyerekeknek kedvenc versei, és a többit amúgy sem olvassák el, de az segítene, ha mindegyik egyféle célközönségnek szólna.

Mondok példát is. Az én óvodás korú gyerekeimnek nagyon tetszik az Obligát pékes, a Csóri, a hörcsög, kedvencük az Unka Pál. Viszont túl hosszú nekik Az elbizakodott csiga, nyomasztó A pók szerelme, és egyenesen ijesztő a Hétköznapi horror.

Ettől még a kötet teljesen jó, örülök, hogy a kezembe került, csak nem vagyok benne biztos, hogy oda tud kerülni a polcra a Weöres Sándor-kötetek és Lackfi János versei mellé. Talán egy-két év múlva.

Személyes kedvencem (a „bánja kánya Pali bá’t”-on kívül) egyébként a Bóbita-folytatás. Méltó, kedves, kicsit vicces is, gördül, lüktet, szuper. Úgyhogy ezt be is idézem ide.

Szóval szunnyad az ág sürüjében, aztán…

Bóbita, Bóbita fázik,

fel libabőrösen ébred –

két csiga ment tüzelőért,

vissza tavaszra sem érnek.

Bóbita, Bóbita táncol.

Géza malac les ijedten:

röpteti tán…? – De csupán csak,

hogy kicsit átmelegedjen.

Bóbita, Bóbita tüsszög.

Mind, aki hallja, jön, áthoz

ezt meg amazt – tuti mézet,

C-vitamint a teához.

Bóbita, Bóbita hajlik

törpe-király igazára:

nedves a vár, az a köd-fal –

s költözik át csigaházba.