Naptulipán, esernyő, korcsolya

Pindúrtündér még mindig nem dolgozta fel a családunk fennforgását - amikor épp már kezdeném azt hinni, hogy, akkor megint kijön éjszaka, vagy csak nem tud elaludni fél 11-ig (a normál elalvási idő f9-9). Még mindig nagyon anyás, pedig nem volt ennyire az, amit persze részben nem annyira bánok, részben viszont sok hiszti jár vele, amiről már egyszer leneveltük, és most visszajött.
Az elmúlt hónapban kiderült, hogy még bátrabb a vízben, mint gondoltuk: elmentünk a V8 tanmedencébe, hogy megnézzük, leér-e már a lába, és amúgy leér, épphogy kilóg a feje, de olyan simán megy a víz alá a fejével, mintha egy kis sellő lenne. Sőt, kikéri magának, hogy neki nem kell segíteni. Ez majd nyáron lesz kritikus, amikor természetes vízben csinálja ugyanezt, ahol nem látunk a víz fenekére, és mélyül az alja... Majd oda kell figyelni nagyon.
A karácsonyt nagyon várta, élvezte, készítette az ajándékokat rettentően (gipszből öntöttünk kis karácsonyfadíszeket, ő pedig kifestette őket lelkesen, temperával). Festeni amúgy azóta is nagyon szeret, és már nemcsak pacát, vonalat, hanem pl. tulipánt is.

A kedvenc alkotásom tőle mondjuk pont nem festés, hanem egy "naptulipán", egy olyan tulipán, amelyiknek sugarai vannak.
Visszatérve a karácsonyra, eddig is szívesen és sokat énekelt, de most karácsony környékén rengeteget. Egyik kedvence a Fehér karácsony volt, autóban gyakorlatilag megállás nélkül ez ment, mígnem egyszer kitalálták a tesójával, hogy viccesen éneklik, azazhogy "Fehér karácsony, sáros a lábad...", és attól kezdve mindig elnevették. És ugye ennek a második fele, amikor a fekete karácsony hóban mosdik. Erre Pindúrtündér kimondta az alapvető igazságot:
- Ha a fekete karácsony hóban mosdik, akkor fehér lesz!

A minap egyszer kijött elalvás helyett a szobából, de vártam pár percet, hátha visszamegy magától - persze elaludt a folyosón a földön (ilyen amúgy összesen egyszer fordult vele eddig elő ezen kívül), úgyhogy bevittem, betettem az ágyába. És ekkor félálomban nyammogva felém nyújtotta a lábát, hogy azért már mit képzelek, hogy papucsban aludjon az ágyában?!

A türelem egyelőre még nem az erénye, de azért fejlődik. Általában bepróbálkozik a lehető legjobban működő taktikákkal (kinél mi válik be: szépen kérés, nyafogás, sírás, stb.), hogy az legyen, amit ő akar, de ha látja rajtam, hogy nem sikerült a taktikázás, akkor most már képes elfogadni, hogy majd később lesz az, amit ő szeretne. Erre legjobb példa, amikor a játékboltba mentünk (a tesója költötte el a zsebpénzét), és már a bejáratnál mondtam, hogy nem veszünk neki semmit. Persze próbálkozott ezzel-azzal, hogy pl. esernyőre feltétlen szüksége van, még toppantott is, már-már azt hittem, hogy ebből rettentő nyavalygás lesz, de aztán megbékélt azzal, hogy felírtuk egy listára, hogy milyen ajándék fog kelleni neki, ha legközelebb őt ünnepeljük. És ettől megnyugodott.
Azt a kifejezést is elszokta tőlem, hogy "Kössünk üzletet". Csak míg én általában ilyesmit mondok, hogy:
- Kössünk üzletet. Ha te felveszed a zoknidat, akkor én játszom veled Jengát.
Ő meg:
- Kössünk üzletet. Te most játszol velem Jengát, aztán megyünk festeni, jó?

Amúgy nagyon ügyes Jengából. Meg kétélű korcsolyázásból. Meg gyöngyfűzésből.