Félév, farsang, Mario

Megvolt a féléves szülői értekezlet, ahol is elmondták, hogy Kistücsök most már beilleszkedett, és a kezdeti problémák mind eltűntek. Beszél, jelentkezik, odafigyel. A féléves bizonyítványa tökéletes, minden példás és jeles, úgyhogy elvittük a játékboltba, és választhatott magának egy legót, mert akartuk, hogy értse, mennyire büszkék vagyunk rá. Úgy látom, hogy a tanárok most már kedvelik őt, mert okos és alapvetően nyugodt természetű (kivéve mikor idétlenkedik, de részemről inkább ez mint agresszió).
Néha azért kijön rajta a frusztráltság, gondolom, az iskolában szembesült vele, hogy nem tud mindenből a legjobb lenni, mert korábban elég jól tudott veszíteni, elviselte, ha mondjuk sakkban vagy Bújócskában nem ő nyert, mostanában viszont rögtön csapkodni kezd, összetúrja a kártyákat, meg ilyenek.

Farsangkor úgy döntött, ugyanazt veszi fel, mint tavaly, mert még épphogy jó volt rá, és mert szerintem nagyon poén. Készültünk is a "performance"-ára, és szerencsére így a 21. században hiába nem voltam ott a tornateremben, valamelyik anyuka felvette a műsort, és remekül előadta az átváltozásokat a versikéjével. Azért jövőre varrok neki valami mást...
Kinyitottuk Pandora szelencéjét neki azzal, hogy játszhat a Super Mario Worlddel, néha, esténként, ha mindenki ott van, és közös családi program... de ez azt okozta, hogy mostanában random elkezd róla beszélni, például ma reggel is felkelt, és elmondta nekem, hogy ha a Mario úgy megy be a csőbe, hogy magával visz egy teknőspáncélt, akkor ki tudja ütni a magasan repkedő kérdőjeleket. Tehát látszik, hogy megfogta ez a videojáték-koncepció, és hipokrata lennék, ha megtagadnám tőle, ugyanakkor veszélyes ösvényen járunk, és nagyon óvatosan kell navigálni a továbbiakban, hogy értse, mikor lehet és mennyit, ami még egészséges.
Aztán meg ki tudja, lehet, hogy világhírű sztárjátékos lesz valamelyik e-sportban... Mondjuk addig még gyakorolni kell azt az ugrálást egy kicsit.

A másik újdonság, hogy elkezdtünk járni a Logiscoolba, mert már másoktól is hallottam, hogy jó, szerencsére van egy közel hozzánk, és amikor elmentünk a nyílt napra, akkor nagyon jól láttam, hogy Kistücsöknek ez bejön, és szívesen csinálná. Sajnos szombaton van, de ennyit megtehetünk érte.
A korcsolyaszezonnak vége, de eljutott odáig, hogy egyedül haladt a pályán, az úszásoktatást pedig egy fülgyulladás miatt szüneteltettük, és egyelőre még nem sikerült visszarázódnunk a dologba, úgyhogy most az is parkolópályán. A mozgásigénye viszont egyre nagyobb, úgyhogy ezzel majd kell valamit kezdeni, mert amikor hazamegyünk, hiába mondom, hogy menjünk ki a kertbe, akkor már ellenáll.
Ja, és még egy dolog: nagyon ügyesen olvas, múltkor már egyedül elolvasta az egyik Bogyó és Babócát a tesójának, a teljes mesét. A tanárnéni is megdicsérte, és kérte, hogy vigyünk be más könyveket, hogy tudjon olvasni, ha az olvasásórán a többiek elakadnak. Ez utóbbival mondjuk nem feltétlenül értek egyet, viszont nagyon várom azt az időszakot, amikor majd magától levesz valamit a polcról olvasni. Csak addig még el kéne rendezni a polcokat, hogy a megfelelő olvasnivalókat találja meg, mert ha a kötelezőkből próbáljuk majd megszerettetni vele az olvasást, akkor vége.