Bakonyi hétvége

Hétvégén a Bakonyban jártunk. Tíz éve voltam ott utoljára, bár akkor ősszel, de nagyon megtetszett Bakonybél, ez a kis gyöngyszem a hegyek között. Most attól pár kilométerre, Somhegyen szálltunk meg. A szállásunk eszméletlen hangulatos volt: úgy rendezték be a régi falusi kőházat, hogy meghagyták a jellegét, régi bútorokat tettek bele, meghagyták a gerendázatot, ugyanakkor teljeskörűen fel van újítva, a padlón fahatású csempe, stb.

A két nap alatt felfedeztük a környéket, elkirándultunk a kilátóhelyhez, ahonnan be lehet látni az egész környéket.

Aztán megnéztük a Pannon Csillagdát is, nekem tetszett, főleg, hogy bele lehetett nézni a nappali távcsőbe, és szűrőkön keresztül megfigyelni a Napot magát (láttam napkitörést is!). A gyerekeknek nem volt túl interaktív a program, ráadásul nem jól van szervezve, mert mi nyitásra mentünk, és egy órát vártunk a mozira, utána pedig még másfél órát kellett volna várnunk a másik, 3D-s mozira, azt már nem vártuk meg. De azért elég cool volt a Spirit/Opportunity replika.

Ellátogattunk Eplénybe is, a Kaland-hegyre, felmentünk a libegővel, lefelé pedig sétáltunk, nagyon kellemes, kisebb gyerekekkel is simán megtehető út, és még a tűző napsütésben is kellemes volt a fák között. A gyerekeknek persze nyilván az tetszett a legjobban, amikor leértünk, mert a libegő lábánál van ingyen légvár, trambulin, mászófal, és némi pénzért lehet "aranyat" mosni a homokban is.
Az utolsó napunkon a Cuha-patak völgyébe mentünk, ami némileg elhibázott lépésnek tűnt, mikor megérkeztünk, és olyan sokan voltak, hogy alig találtunk parkolóhelyet. A völgy első szakaszán rengetegen voltak, de szerencsére a többség csak a párszáz méterre lévő sütögetőhelyhez igyekezett, úgyhogy onnan vállalható volt a tömeg. A patak gyönyörű volt, mint mindig, és pont jött vonat a hídnál, ami nagyon izgalmas volt.

Kellett ez a kis elvonulás már, és mivel a szálláshelyünkön egyáltalán nem volt internet, lehetett sokat magunkba nézni, elgondolkodni, összegezni, feltöltekezni energiával. Ja meg társasozni.