A kacsa első karácsonya

Ezzel a kis karácsonyi bábjátékkal szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni! Felhasználás csak a szerző megjelölésével.

***

S. Kolozsvári Zsófia: A kacsa első karácsonya

bábjáték

Szereplők: BÉKA, KACSA

Szín: a tóparton

(Béka háttal a közönségnek dudorászik)

KACSA: (bejön oldalról) Juhuhuhúúú, nemsokára Karácsony! Az első karácsonyom!

BÉKA: (megzavarták valami közben, gyorsan a bokorba rejt valamit) Ööö... Mi az a Karácsony?

KACSA: Hát tudod.

BÉKA: Nem tudom. Azért kérdezem.

KACSA: Jól van, elmagyarázom. Karácsonykor szép fényfüzérek égnek mindenhol, és kapok egy csomó ajándékot. 

BÉKA: Aha… Az nem a születésnap?

KACSA: Nem, a születésnapomon torta van.

BÉKA: Igen-igen. Születésnapom nekem is van. Legutóbb olyan finom szúnyogtortát kaptam, hogy csak na!

KACSA: Na látod.

BÉKA: De karácsonyom az nincs.

KACSA: Jaj, Béka, ezek szerint még nem érted. A karácsony mindenkié.

BÉKA: Tényleg?

KACSA: Tényleg.

BÉKA: A karácsony akkor mindenki születésnapja egyszerre?

KACSA: Hát… (a fejét vakarja) Végül is olyasmi.

BÉKA: És akkor én is kapok ajándékot?

KACSA: Persze.

BÉKA: Kitől?

KACSA: Mindenkitől. A barátaidtól meg a családodtól, gondolom.

BÉKA: Az szuper! Nagyon tetszik nekem ez a karácsony.

KACSA: Na ugye? Megmondtam. Remélem, kapok egy szép sálat karácsonyra, mert néha fázik a nyakam.

(hallgatnak egy kicsit)

BÉKA: Te Kacsa! Ha a karácsony mindenkié, és mindenki kap ajándékot, akkor ki készíti őket?

KACSA: (gondolkodik) Hmmmm… Háááát…

BÉKA: Nem lehet, hogy valójában nem mindenki kap ajándékot?

KACSA: Á, az nem lehet.

BÉKA: (folytatja) Hogy valójában csak az kap ajándékot, akire valaki szeretettel gondol? Akinek készítenek valamit?

KACSA: Hmmm…

BÉKA: Te kiktől kapsz ajándékot karácsonykor?

KACSA: Hát a családomtól meg a barátaimtól. A katicától, például.

BÉKA: És ő kitől kap?

KACSA: A-azt nem tudom.

BÉKA: Ő nem a barátjától kap?

KACSA: De! De!

BÉKA: Te Kacsa! Te vagy Katica barátja.

KACSA: (elcsodálkozik) Ó!

BÉKA: Azt hiszem, kezdem érteni, hogy működik ez a karácsony.

KACSA: Az jó, mert én meg már nem.

BÉKA: Szerintem nem is az ajándékkapás a lényeg.

KACSA: (elszontyolodva) Nem?

BÉKA: Hanem az adás!

KACSA: Na, erről eddig nem volt szó.

BÉKA: Dehogynem. Most beszéltük meg, hogy a katicának te adsz ajándékot.

KACSA: Ééén? De mit?

BÉKA: Na látod (a kacsa vállát veregeti), szerintem ez a lényeg. 

KACSA: A vállam?

BÉKA: Neem. Hanem az, hogy gondolj szeretettel valakire, és találd ki, minek örülne.

KACSA: Aha! De… ööö… mi van, ha nem tudom?

BÉKA: Akkor vegyél neki egy doboz csokit, az mindig bejön.

KACSA: Á, Katica nem szereti a csokit. De a szép színes szalagokat igen!

BÉKA: Ez remek hír! Csinálj neki szép színes szalagokat!

KACSA: Akkor ezt kitaláltuk! (hümmög) Nahát, de jó érzés, hogy kitaláltam valami igazán kedveset Katicának!

BÉKA: Igen, én is egészen belelkesedtem!

KACSA: Akkor ezek szerint erről szól a karácsony, ugye?

BÉKA: (megrázza a fejét) Én nem tudom, én most hallottam életemben először erről az egészről.

KACSA: Nekem is ez lesz az első karácsonyom.

BÉKA: Akkor gondolj ki mindenkinek valamit!

KACSA: Jó, megyek is. Szia, Béka!

BÉKA: Szia, Kacsa!

(Kacsa elmegy)

BÉKA: Na végre, elment. (elővesz a bokorból egy szép sálat) Most már folytathatom ezt a szép sálat. Tudjátok, Kacsának lesz, karácsonyra.