Amikor kint már hűvös van, fúj a szél, összefüggő felhőréteg szürkíti az eget, de a tó vize még meleg, és lehet benne úszni úgy mint nyáron, az kicsit olyan, mint egy apokaliptikus scifiben lenni: körülötted már összeomlott a világ (nyár), de el akarod hitetni magaddal, hogy nem.
Per pillanat még jól is érzed magad, de tudod pontosan, hogy ezt nem lehet örökké, hogy ki kell jönni egyszer, és akkor sokkal hidegebbnek fogod érezni a környezetedet, mintha végig ottmaradtál volna. De persze mégis bementél, mert talán ez az utolsó alkalom, hogy
a világot úgy élvezheted ki, ahogyan az apokalipszis előtt volt úszhatsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése