Kóspallag és Visegrád

A hétvégén Kóspallagon jártunk; az időt mintha megrendeltük volna, szikrázott a napsütés a hegyen, éjszaka ragyogtak a csillagok a várostól távoli sötétben. A sétálási kapacitásom meglepően szánalmas, kb. 2 km-t ha tudtam gyalogolni leülés nélkül, de azért felfedeztük a környéket: megnéztük a kisvasút sínpályáit, az őszi erdő színeiben gyönyörködtünk, és láttunk mókust épp elejtő héját is. A nagy fotógépet elvittem, a töltőt nem, úgyhogy csak telefonnal készültek képek, nem lettek túl jók.

Vasárnap pedig elkirándultunk Visegrádra, és megnéztük újra a várat. Mire felmásztam a tetejére, itt is le kellett ülnöm, de itt legalább részletekben voltak a meredek lépcsők. A kiállítások ugyanazok, mint három éve, de a kilátás továbbra is zseniális minden irányba, és mindig lehet valami új apróságot találni, amit eddig nem vett észre az ember. Ebédre pedig találtunk egy Gulyás Csárda nevű kedves, magyaros kis helyet, ahol az egész sétát magyaros szűzérmékkel koronáztam meg.

Jövő nyáron valószínűleg nem fogok még nyaralni, úgyhogy igyekeztem jóelőre feltöltődni még a sok izgalom előtt.