A nagyi barackteája

Megnéztem a Batman vs. Superman: Dawn of Justice-t. Kicsit megkésve, de most, hogy Tündérpocok már nem él az éjszakai kajálással, lehet, hogy fogok tudni moziban is filmeket nézni... Mindenesetre ezt jó lett volna moziban, de így se volt rossz élmény. SPOILER.

A DC univerzumról sokkal kevesebbet tudok, mint a Marvelről - gondolom, ez mostanában majd változni fog. Azt meg már a Marveles filmeknél mondtam, hogy nekem nem annyira jön be ez a sok külön képregény egybevonása, főleg mert sokszor a hősök egyáltalán nincsenek egy súlycsoportban. De ez a film megmutatta, hogy ezt is lehet kezelni, illetve hogy mégis megfér két nagyágyú egy filmben. Nem mondom, jó hosszú lett (legalábbis az ultimate edition vagy mi a fene, ami fél órával hosszabb - ennek megfelelően csak két este alatt sikerült megnézni), viszont legalább nem lettek annyira egysíkúak a karakterek, volt értelme a filmnek.

Ben Affleck szerintem jó választás az idősödő Bruce szerepére, akárki akármit mond, és látszik, hogy komolyan vette a szerepet és a felkészülést. Jól is játszott, illett is hozzá a szerep, és jól kigyúrta magát érte. Superman nekem sose volt rettentő szimpatikus, viszont jól sikerült adagolni az ő problémáit, megítélésének kettősségét, lelki világát, hogy élővé váljon. A Lex Luthort játszó

Eisenberg szokás szerint zseniális, dob a filmen mindenképp. Wonder Womant eddig nem ismertem, és most sem tett hozzá sokat a dolgokhoz, szerintem ki lehetett volna hagyni - gondolom, inkább csak a jövő megalapozása miatt pakolták bele. Kicsit jobban be lehetett vonni, így nagyon ugyanolyan lett, mint Electra a Daredevilben (mármint olyan értelemben, hogy felbukkan, eljátssza a femme fatale-t, bonyodalomba keveredik, és a végén együtt harcol a hőssel), csak rosszabb.
A képi világ rendben volt szerintem, Batman birodalma kicsit grandiózusra sikerült, Doomsday animációja meg bénára, de amúgy elégedett voltam. Doomsdaynál amúgy még az is eszembe jutott, hogy milyen béna, hogy minden végső főellenség egy artikulátlanul ordító nagy majom, és ha véletlenül nem, akkor meg azzá alakítják... De ha túl okos lenne a főellenség, akkor gondolom félő lenne, hogy szimpatikussá válna.

Szóval mindent összevetve nem az év filmje, és túl hosszú volt, hogy igazán ütős lehessen, de jó kezdet afelé, hogy a DC-t is megismerjük a filmekből úgy, mint a Marvelt.
A film fénypontja a "Granny's peach tea" a meghallgatáson a szenátor előtt (meme is lett belőle gyorsan).
7/10