Tesó-retró

Ez a hónap hatásos volt. Majdnem minden függőben lévő fejlődési mérföldkövet sikerült meglépni. Most már gyakorlatilag tökéletes az én-te használat, a tévesztés csak nehéz nyelvtani helyzetben fordul elő, és akkor is inkább kiváltja azzal, hogy mondja a nevét annak, akire gondol. Az R hangot újabban kb. D hanggal helyettesíti, szóval a hely már megvan, csak a pergetés nincs.
Ebben a hónapban egyszer csak egyik pillanatról a másikra pisi-szobatiszta is lett, azóta (már több mint három hete) nagyfiú-gatyeszt hord. A nagydolog még nincs rendben, eddig az ment, most kicsit visszaesett, majd meglesz az is.
Amúgy majdnem minden téren van most egy kis "visszaesés", ez a tesó-retró: újra "nem tud" kanállal enni, újra kell neki pelus a nagydologhoz, újra játszik a babajátékokkal (Montessori-poharak, zenélő telefon, stb.). Remélem, hamar túljut rajta, mert picit idegesítő.
A dologhoz annak is köze lehet, hogy most már egy szobában alszanak a törpék, az elején volt egy kis súrlódás, leginkább az elalvás nem megy jól, mert Kistücsöknek még mindig van cumija (kicsit túl sok volt mostanában a változás, és egyelőre nem vettem el tőle), Tündérpirinyónak meg nincsen, ezért beszédesen alszik el, zavarják egymást. De ha már elaludtak, nagy durmolás van közösen. Sőt, volt egy ilyen szívmelengető jelenet is egyik nap, hogy a baba nem tudott elaludni, és sírdogált, és a nagytesó odament hozzá, és megsimizte az arcát. Szóval jó dolog látni, ahogy igazán testvérekké válnak lassan az egy szobában, csak nagyon fárasztó.

Picúr amúgy tovább nagyfiúsodott: most már képes felmenni a csúszdán szemben, amit eddig mindig irigyelt a nagyoktól, még több mászókára tud felmászni, rövid ideig hintázik a kezével kapaszkodva és lógva, képes rövid ideig megállni egy lábon, messzire rúgni a labdát, satöbbi. De ami a leginkább nagyfiús számomra, az az, hogy képes bevallani, ha rosszat tett. Elmondja, ha elgurult egy üveggolyó, kiöntötte az almalevet, vagy leesett egy dinnyekocka a földre, sőt, egyik nap, mikor délelőtt velem rosszalkodott (eldobta a baba játékát a fűbe), és megbeszéltük, hogy este emiatt nem kap kakaót, és utána nem velem vacsorázott, megmondta Apának, hogy nem kaphat kakaót, mert rosszalkodott. Ez volt a csúcsteljesítménye ebben a hónapban.
Ja, és most már tudja azt mondani, hogy "Tessék", amikor odaad valamit. Annyira cuki, amikor a kistesója kezébe tesz valamit, és mondja, hogy "Tessék, ** baba"...
Persze ő is dacos hármas: minden úgy legyen, ahogy ő szeretné, mindenki foglalkozzon vele, a csúszda a játszótéren legyen csak az övé, és ne csússzon le a kisfiú, a mászókára meg ne másszon fel más, semmi se úgy legyen, ahogy mondom, és sehova nem akar menni, csak amikor már elindultunk, de az esetek 90%-ában ezeket lehet kezelni figyelemeltereléssel és kompromisszumos megoldásokkal.
Nekem a legnagyobb rádöbbenés azt volt megélni, hogy nem lehetek mindig ott vele. Eddig valahogy úgy képzeltem, hogy attól, hogy két gyerekem van, részt tudok venni mindkettőnek a mérföldköveiben, de sajnos nem. Egyszerű a dolog, vannak pillanatok, amikor nem tudok vele foglalkozni, és ha akkor más foglalkozik vele, és olyasmire tanítja, amit én akartam megtanítani neki, akkor nem leszek ott az első lépéseknél. Ezt nehéz volt elfogadni, de azt hiszem, sikerült. Nyilván hatványozottan így lesz, amikor majd oviba megy... Ez van.

Mostanában sokat vagyunk kint egyébként, így kevesebbet játszik benti dolgokkal. Kedvence az üveggolyó-pálya amit még karácsonyra kapott, sokat játszik a csavaros játékkal, amit a szülinapjára kapott, szereztem neki fogaskerekes játékot, azt is szereti, és most már rengeteget játszunk a duplóval (főleg mert ebben az előzőekkel ellentétben nincsenek lenyelhető méretű darabok, amire Tündérpocok rávetheti magát), és amikor unatkozik, akkor még mindig a földön gurít dolgokat (akármit a kefíres doboz kupakjától a dobókockákon át a labdáig). Mostanában keveset ír billentyűzeten, most éppen szerintem nem érdekes neki annyira - valószínűleg azért, mert nincs új dolog, amit megtanulhatna (direkt nem mutatok neki többet). Azért néha írogat. Egyik nap leírta, hogy HINTA HINTA HINTA, és megmondta, hogy az első az övé, a második az enyém, a harmadik Apáé.
Van pár dolog, amiket már hónapok óta felejtek el leírni: például hogy megkezdődött az angolra való tanítása, leginkább szókincsbővítéssel, azóta tízig tudja a számokat, és tudja az összes színt angolul, más nem nagyon érdekli, rövid angol dalokat néz youtube-on. Valamint már elég sok ideje tudja, mi a nulla és a semmi közti különbség, az is menő szerintem. Eleve hogy érti a nulla koncepcióját (nulla golyó van a pályán), de még hogy jól is használja a semmi és a nulla szavakat, az menő szerintem.
Az ovihoz még három dolgot kéne megtanulnia (de még itt a fél nyár): orrot fújni, elmondani, mi a baja, és vécébe kakilni. Bónusz: cumiról leszokás. Fingers crossed.
Szóval ügyes, okos és kedves kisfiú, és tudja, hogy az okosság a fejében, az ügyesség a kezében, a kedvesség pedig a szívében van.