Böjt

Azt nemtom mondtam-e már, hogy szerintem a böjtöt most már nem húsra kellene értelmezni. A XXI. század bőségében nem az számít önmegtartóztatásnak, ha nem eszünk húst; aki eszik, az kb. minden nap eszik, tehát ha egy napot ki kell hagyni, az annyira nem rázza meg (mondjuk a 40 nap már keményebb lenne), aki meg nem eszik, annak meg amúgy is mindegy.
Ehelyett amivel most igazán megtartóztathatnánk magunkat (akár negyven napig is, mint régen, de mondjuk Nagypénteken), az a cukor. De nincs csalás: nincs méz, nincs édeske/pötyi meg xilit se. Ne szabadjon semmi olyat enni, amiben van cukor. Az lenne az igazi böjt!
Mert számomra kicsit vicces, hogy itt rettentően böjtölünk (már aki), és közben teletömjük a bendőnket mézes kenyérrel meg cukros-diós tésztával, iszunk hozzá egy kis gyümölcslevet, stb. Lehet, hogy jövőre inkább így is csinálom, most, hogy ezt így kitaláltam.