2018. május 20., vasárnap

Fára mászás, trambulin, rajzok

Egy hónap van vissza, hogy Kistücsök öt éves legyen. Ebben a hónapban fordult elő az is először, hogy azt mondta: "Mindig veled akarok lenni", meg az is, hogy nagy játék közepette becsukta a gyerekszoba ajtaját, és mikor ki akartam nyitni, hogy csatlakozzam hozzájuk, közölte, hogy "Menj ki a csak mi szobánkból!".
Ezt az ellentmondást én is érzem mostanában vele kapcsolatban: érzem az igényt, hogy többet foglalkozzam vele, ugyanakkor érzem azt is, hogy sokkal jobban együtt tudnak játszani már a tesójával, és kevésbé kellek mediátornak, mint korábban. A legkedvesebb dolog, amit ebben a hónapban csinált a tesójának, egy papírkanál volt: valahova elkallódtak a játékkanalak, úgyhogy kartonból megrajzolt és kivágott egy kanálformát, és szépen bemélyítette a kanálrészt, aztán odaadta a tesójának. Erre mondom én, hogy egyszerre okos, ügyes és kedves dolgot csinált, mert erre büszke nagyon.
Más kreatív dolgokat is készített mostanában:
Ezen magyarázza a tesójának, hogy a göcsörtös eper is finom.

Ez a Kockásfülű Nyúl

Ez a Kockásfülű Nyúl doboza (amiben alszik)


Aszfaltkréta-váza

Felmászik a fiú a májusfára az esőben

A megszerzett szalagot odaadja a
kislánynak a fiú (közben kisütött a nap)
Hazamegy a kislány és a kisfiú együtt

Ez egy elefánt, de azért meglepő, mert soha
nem tanítottam neki, hogy kell ilyet rajzolni,
teljesen magától csinálta az oviban

Ennek még én csináltam a pályáját, de azóta
csináltunk még vagy négy kígyós-létrás
játékot, és ott már ő csinálta a pályát is
Szóalkotásban is kreatívabb, mint valaha. A tesója plüss zsiráfját ő nevezte el "Zsiruci Noló"-nak, de a csúszda is viccesen "Csuszoda". És az asszociációi is kreatívak. Egyik vacsorára párizsit ettünk, kapott "harapó párizsit", azaz olyat, ami nem a kenyéren van, csak magában lehet enni, elfelezte, beleharapott az egyenes részébe, és közölte, hogy "Párizsi szivárvány".
Ebben a hónapban sok program volt: jártunk Szentendrén családi napon, Állatkertben, voltak nálunk gyerekvendégek, volt anyák napja, és mind jól sikerült. A legnagyobb sikert a kertbe vásárolt trambulin hozta el, minden délután fix program, ha nem esik az eső, és nemcsak nagymotoros fejlesztésre jó, de bátorságnövelésre is, mint kiderült, mert sose gondoltam volna, hogy az én kisfiam magától kéri, hogy tanítsam meg fára mászni - és aztán persze sikerül neki, mert a képessége megvan, csak eddig a bátorság hiányzott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése