Ars Poetica

Nemrég eszembe jutott egy régi-régi vers, amit gondolom még gimiben írtam (mivel 90%-ban akkor írtam verseket), az volt a címe, hogy Ars Poetica, és így szólt:

A csillag lehull,
S a helyén sötét.
De boldog lett tőle,
Ki látta, hogy ég.

És arra gondoltam így nagyságrendileg húsz évvel később, hogy milyen kis bugyuta ez a vers így, mennyivel jobban tudnám most megírni. Például:

A csillag lehull
S fénye kiég
de boldog lett tőle
Az éjsötét ég

Vagy még inkább, haikuval:

A csillag kiég
Fényének káprázata
Szemedben táncol

Vagy esetleg:

Addig vagy érdekes,
míg fényed ideér;
ha kiégtél, csillag,
hiába legvakítóbb
végső előadásod,
hamar beburkol
közönnyel az ég.