Izgi

Ez csak egy kép arról, hogy
nem mindig tudjuk, mi vár az úton

A teendők most már két csoportba oszlottak nálam: azok, amelyeket még az utazás előtt kell megtenni, és amelyek az utazás utánra maradnak. Kicsit több mint két hét múlva életem legnagyobb utazása vár rám, és a gondolatoknak most ez szab irányt.

Még az utazás előtt meg kell csinálnom egy új fordítási munkát. Kell rendelnem gyerek füldugót. Ki kell takarítsam a halak akváriumát. Be kell fejezzek minden dokumentációt melóban, mert utána már közel lesz a határidő. Össze kell pakolnom a papírhulladékot, mert a szelektív gyűjtésnél már nem leszünk itt. Szeretném, hogy addig befejezzük a Super Mario Galaxy-t, már csak 6 csillag kell hozzá. Szeretnék eljutni a regényemben az első rész végéig, bár erre már nem sok esély.

Valószínűleg nem fogjuk tudni addig kiolvasni a második Rumini-könyvet, és nem is fogjuk elvinni (ha valamit, akkor inkább A négyszögletű kerek erdőt, ami a kötelező olvasmány, arra fog elmenni a súly). Lassan ki kell gondolni, mi marad a hűtőben, és a legközelebbi vásárláskor odafigyelni, minek mi a lejárata, hogy ne rohadó hűtőre érjünk haza. A szófogadás-matricagyűjtőről a cuccok már valószínűleg csak augusztusban találnak gazdára. Az iskolába készülődés, bármennyire szeretném már előbbre hozni, valószínűleg nem lesz meg indulás előtt. Szeretnék elbiciklizni a tóhoz, meg bebiciklizni munkába, de ezek is mind az utazás utánra maradnak.

Na, ilyenek.