Péntek

A tegnapi napon sikerült további tanulságokat levonni. Az első, hogy ha két programot szervezünk egy napra, akkor a kettő között kell ebédelni, és nem próbálni meg mindkettőt egymás utánra tenni, mert a gyerekeink majdnem éhen halnak és délután 1 után már csak nyavalyogni tudnak, hogy éhesek. Ez akkor is fennáll, ha hoztunk magunkkal tizórait, és rendesen reggeliztek. Ez némileg ront az egyébként elképesztően impressziv élményen, hogy az ember felmegy a város fölé, és lenéz tizmillió emberre.

A napot sajnos megint hajnali 5-kor kezdtük, mert károgtak a varjak, akik a közeli fákon pihentek meg vonulás közben, de azért valahogy csak elindultunk. Első állomásunk a La Brea Tar Pits volt, szurok bugyog fel a földből, és jégkorszaki állatok csontjait találták meg benne, amiből csináltak múzeumot is, de még a mai napig is folynak az ásatások. Óriási, egészben megőrződött mammutcsontváz, több mint négyszáz farkaskoponya, őslajhár, kardfogú tigris, satöbbi. Odakint a parkban szurokszag, egy komolyabb tó, amelynek a felszinén szurok terül el, és pár kisebb elkeritett rész, ahol látni lehet, ahogy jön fel a felszinre a fekete anyag. Eszméletlen érdekes volt, és elég interaktiv ahhoz, hogy a gyerekeknek is meséljen a jégkorszakról.

Utána pedig fölautóztunk a Griffith Observatory-hoz. Délben nyitott, mi fél 12-kor értünk oda, és elég sokan lézengtek, úgyhogy beálltunk egy formálódó sorba, szerencsére eléggé az elejére. Itt kérték a covid oltási igazolást, illetve maszkot kellett venni beltéren. Gyönyörű volt a kilátás a városra és a másik irányba a Hollywood sign-ra, odabent pedig közérthetően megmagyaráztak egy csomó égi jelenséget, interaktiv kiállitásokkal, képekkel, meg minden. A legjobb a méretarányos bolygók voltak az alaksorban, ahol minden bolygó alatt ott volt a tájékoztatója, meg egy mérleg, amelyre ráállhattál, és megmondta, hogy azon a bolygón hány font lennél.

A planetárium előadására nem mentünk be, részben mert rengetegen álltak sorba, és sokat kellett volna várni, részben pedig a már emlitett éhség miatt. Úgyhogy elindultunk vissza az autópályán, és út közben kajáltunk egy Arbysban. Amúgy nem volt rossz, de nekem elég sok volt, és gyorsétteremhez képest nem is olcsó, úgyhogy legközelebb majd mást kell választani. Plusz vészhelyzet volt. Ja, és vicces, hogy a gyerekmenühöz tejet adnak.

Ami a vezetést illeti, ott is érdekes tanulságokkal szolgált az autópálya (méretű főút): itt az emberek simán nyomkodják a telefonjukat 110 km/h közben, sőt, sminkelnek, és láttam egy fickót, aki elektomos borotvával borotválkozott (!) a volán mögött. Odafelé egy nyuszi is átfutott a négysávos úton. Mi lelassitottunk, de valószinűleg nem tartott sokáig a szerencséje.

Este megint mentünk vadnyuszi-leső sétára, most 15-öt láttunk, és az egyik egész közel engedett, mielőtt elfutott volna.