Magyar mint idegen nyelv

Már tök rég nyelvészkedtem, pedig sok érdekes tapasztalatot gyűjtöttem mostanában.
Egyetemen nagyon érdekelt a magyar mint idegen nyelv, sokáig az is volt az elképzelésem, hogy én magyart fogok tanítani külföldieknek. Aztán persze ez elsikkadt, viszont a téma még mindig foglalkoztat.
Rögtön itt van például a srác, akivel Németországban voltam. Ő belga születésű, ugye azonnal megtanult az anyanyelvén kívül franciául és angolul, viszont mikor idekerült, elkezdett magyarul tanulni, és mostanra teljesen folyékonyan beszéli a nyelvünket. Számomra döbbenetes élmény volt, hogy valaki egy év alatt idáig eljuthat a magyartanulásban (még úgy is, hogy korábban volt egy lengyel kollégám, aki pedig tökéletesen beszélt magyarul!), viszont nyelvész énem is felébredt, és megfigyeltem, mik azok az elemek, amelyeket következetesen elront. Szerintem nagyon érdekes és tanulságos:
1. Kettős tagadás. Az indoeurópai nyelvekben nincs ilyen, a magyarban viszont van. És amíg ezt valaki nem szokja meg, addig ugye ilyen mondatok keletkeznek, hogy "Semmit csináltam tegnap."
2. Több dolog egyesszáma. Itt szintén az indoeurópai nyelvek zavarják be a szerencsétlen nyelvtanulót, ahol is ami egynél több, az többesszámban van (néha még egyetlen dolog is, aminek több azonos része van, ugye, pl. nadrág, olló). Szerintem ez a nehezebbik feladat: átállítani a gondolkodást, hogy ami több, az is egy egység, így egyesszámba tesszük. Amíg nem megy, addig ilyen mondatok keletkeznek, hogy "Két almákat ettem", "Sok témák lesznek az előadáson."

Ezen felül viszont szinte nem rontott mást. Ikes igék simán mentek neki, jobban, mint tízből kilenc magyar beszélőnek. Úgyhogy le a kalappal.