Én a cirkuszban mindig az artistákat kedveltem a legjobban. Az állatos műsorok valahogy sosem vonzottak annyira, de mikor egy (vagy több) ember a magasban egyensúlyoz, kitekeri a saját nyakát, vagy átugrik egy feje magasságában lévő karikán, az mindig ámulattal töltött el. A
Fővárosi Nagycirkusz, bár kívülről nem látszik, sok mindenben változott az elmúlt évek alatt: van bent fűtés, a jegyekért nem kell annyit sorbaállni, mert meg lehet venni az interneten, és egy jegykiadó automatával csak simán kinyomtatni, kényelmesebbek a székek, meg ilyenek. Viszont még mindig lehet kapni perecet, még mindig itt rendezik a nemzetközi cirkuszfesztivált, ami elég menő, és még mindig ugyanaz a hangulat a porondszékekről, mint régen.
A mostani műsor pedig elképesztően igényes. A kínai Jinani akrobatacsoport előadása, a FENMO, csak akrobatamutatványokat tartalmaz (állatok nincsenek, csak beöltözött emberek), odabilincsel a székbe, és néha annyira elállt a közönség lélegzete, hogy elmaradt a taps, és csak mikor lejött az akrobata a levegőből, akkor tapsoltunk megkönnyebbülve.
A ruhák, díszletek kiválóak, és ha egy-két ember mutatott be valamit, akkor is tízen álltak a színpadon, háttér-aláfestésként. Sőt, még története is volt az előadásnak: a leghíresebb kínai mitológiai elemek (pl. majomkirály) vegyítve kitalált történetekkel. Nem maradt el a humor sem: a kalapdobáló fiúkból álló torony, a majmok fülvakarása apró részletek, de gazdagítják a műsort.
Nem tudok kedvencet választani, annyi jó szám volt. A legbrutálisabb viszont szerintem kétségkívül az utolsó szám, a széktorony (ld. jobbra). Ez egy
fickó. Úgy tíz méter magasban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése