Egy Morgena-papnő emlékei

Szóval ott tartottam, hogy vasárnap tíz éves találkozót ünnepeltünk. 2002-ben, október 1-én, az Astoriánál lévő McDonaldsban született meg Aurun Sora, a varázsló, aki aztán igen hősies bajtársa volt az én karakteremnek, Lathira Merritnek éveken keresztül. A csapatról több novellám is született, számos kalandon estünk át, néha szívtunk a sivatagban, máskor királyok fogadtak, és közben észrevétlenül megtudtunk egy csomó mindent magunkról és a világról.

Most, tíz évvel később elhoztuk a karakterlapokat, megtaláltam a kalandgyűjteményt, üzeneteket, térképeket, tp-cetliket, illusztrációkat, beszélgettünk, társasoztunk, hagyományosan "vancsikarcsit" ettünk, és én újfent megállapítottam, hogy azért nem játszom már szerepjátékot, mert már nem lehet úgy, mint akkor. Bizonyos értelemben elértük a téma maximumát, legalábbis én így éltem meg, kevesebbet pedig ennek ismeretében nem érdemes (számomra).
Félreértés ne essék, nem vagyok szomorú, sőt, ellenkezőleg: azt éreztem vasárnap, hogy szerencsés vagyok, amiért ismerhetem ezeket az embereket, és megoszthattuk egymással ezt az élményt. Köszi, Cailie, Vivi, Aurun, Triest és Mortoan!