Azt már az előző két filmből is tudtam, hogy Daniel Craig remek James Bond, de ebben a filmben rátett még egy lapáttal. Vele semmi gond nem volt, sőt. Mélységet adtak a karakterének, és sikerrel vette a feladatot. M karaktere is megtelt jelentéssel, érzelemmel, és ahogy visszaszólt Mallorynak, az egészen remek volt. Javier Bardem elképesztően játszik, bár eddig is tudtuk, hogy jó színész. Akció akció hátán, árad a James Bond feeling, van humor, komolyság, még elgondolkodtatás is... Mi kell még?
Azt nem tudom megítélni, amit mások mondanak, hogy ez a legjobb James Bond film, de meg vagyok vele elégedve. Két helyen morogtam.
1. A legelején, mikor a vonat tetején pofozkodik Bond a gonosz fickóval, és ott a mesterlövész. Mondja, hogy nincs jó rálátása, erre megkapja a felhatalmazást, hogy lőjön. Hát mi a jó francért nem lövi le mindkettőt? Tehát lő egyet, és azonnal lő még egyet? Végig úgy van felvezetve az üldözés, hogy "tudják, mi forog kockán". Az ügynökök pontosan tudják, hogy egy ilyen szituban feláldozhatóak. Ennyi. Nem bambán nézni kellett volna, kedves Naomie, hanem lőni még egyet.
Az már más lett volna, ha úgy mutatják a jelenetet, hogy csak az utolsó pillanatban határozza el magát, és már nincs ideje második lövésre, de nem ez volt: a gonosz fickó még hitetlenkedve hátranézett, és csak aztán tűnt el az alagútban.
Ez azért bosszantott különösen, mert ez az egész JB halál koncepció, így indul a sztori, és ezt sikerült elrontani. Grrr. Ha akkor lelövik a fickót, nincs film.
Ettől eltekintve mindenkinek ajánlom, és amit még ezen felül kiemelnék: az intró képsorok, amikor a zene meg a feliratok mennek, az zseniális. (És tök jó volt látni azokat a helyszíneket, ahol jártam...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése