Hörcsög

Tegnap nagyon komoly és messzire vivő megállapítást tettem, aminek a felismerése lehet, hogy félsiker a továbbiakban. Ugyanis rájöttem, hogy én mások ötleteivel tudok jól dolgozni. Ez így leírva elég borzasztóan hangzik, de így van: ha valaki elmeséli az ötletét, akárcsak egy kis morzsát, akkor azt tovább tudom gondolni, meglátom benne a hibákat és a pozitívumokat, sziporkázom a járulékos ötletekkel, de elég távol tudom tartani magam tőle, hogy objektíven megítéljem. Bennem van a segítés pozitív érzése, a tanács adójának büszkesége, a kritikus éles szeme, és valami jó sül ki belőle.

Míg a saját ötleteimmel ezek egyike sincs, csak görcs, hogy nem bírok elég jó dolgot kitalálni, nem fog tetszeni az embereknek, bele fognak kötni, túl sablonos, mindenki megírta már... és futom a köröket, mint egy hörcsög, bizonyos gondolatoktól nem tudok szabadulni, míg másokat nem tudok továbbgondolni, és azt se bírom megítélni, hogy nem kéne-e sutba dobni az egészet. Ilyenkor jó lenne, ha ketten lennék, és meg tudnánk beszélni egymással a dolgokat úgy, hogy mindketten azt hinnénk, a másik akarja megírni végül a sztorit...