Joviális lebegés

Múltkor azon gondolkodtam, hogy még életemben nem volt részem ilyen szép őszben. De tényleg. Ha minden ősz ilyen lenne, akkor korábban is kedveltem volna ezt az évszakot. Eddig általában az volt, hogy már önmagában az a tény, hogy ősz van, elegendő volt a nyomott hangulathoz.

Egy csomó minden nem jön össze mostanában, de furcsa módon még ez sem nyomaszt, ahogy szokott. Nem végeztem a nagytakarítással, körmömre ég a munka, befuccsolt a tanulás projektem, nem bírok legalább egyetlen könyvet happolni rukkolán, nem voltam a Mátrában, nem vagyok sikeres battle pet idomár (erről majd később külön), asszem, inkább nem is sorolom tovább, mert még megjön a hangulatom egy kis nyavalygáshoz.
De amúgy nem. Teljesen fura. A körülmények ellenére afféle joviális lebegésben vagyok. Egyik kollégám mondta, hogy kifejlesztett egy módszert arra, hogyan legyen gyors és hatékony.

"Nem gondolkodom, hanem csinálom."

Na, én is.