Cseresznyefa

Vica a kormányhoz csapta a tenyerét, keményen, és csalódottan felnyögött.
- Kurva életbe, hogy nem megy! Nem tudom megcsinálni!
Az autó motorja kárörvendőn duruzsolt alatta, a visszapillantóban ott látszott az eltrafált oldalsó bója. Anna nem válaszolt. Keresztbe tett lábbal ült az anyósülésen, kifelé nézett az ablakon, mintha teljesen máshol járna gondolatban.
- Mi a fenéért akarok pont abban jó lenni, amiben nem vagyok az? - dühöngött Vica keserű hanghordozással.
- Mert mindenben jó akarsz lenni.
Anna mosolygott, ahogy visszafordult. Furcsamód nem bosszantóan, hanem kedvesen. Mint aki tökéletesen érti.
- Nem akarok mindenben jó lenni...
- Csak mindig abban, amit éppen csinálsz.
- Csak ezt a fémkasztnit szeretném jól vezetni! Igazán nem nagy kérés, milliónyi embernek van jogsija. De ez a sok dolog, amire egyszerre figyelni kell, kormány, tükrök, pedálok, sebváltó...
Anna türelmesen végighallgatta. Tekintete végig Vica arcán maradt, nem fordult el, nem unta az előadást, csak figyelt. Anna mindig ilyen figyelmesen és megértően tudott beszélgetni.
- Neked kell eldöntened, mivel akarsz foglalkozni. Az időd adott. Ezt annyifelé osztod, amennyifelé akarod, de minél többfelé osztod, annál kevesebb időd van egyes dolgokra.
- Tudom - morogta Vica duzzogva.
- Gyakorolni kell, és akkor menni fog a hátrafelé parkolás.
- De én gyakorlok!
- Azok, akik jobban csinálják nálad, többet gyakorolnak.
- Ez nem igaz! Egy csomó embernek a kisujjában van az autóvezetés, én meg itt bénázok!
Anna bólintott. Vica várta, hogy megszólaljon, mondjon még valamit, de nem tette. Inkább megint kinézett az ablakon, a közelben álló cseresznyefát vizslatva. Vica önkéntelenül odanézett.
Köcsög cseresznyefa. Neki nincs más dolga, csak állni és felszívni a vizet.
És mi van, ha nem csak állni és vizet szívni akar? Mi van, ha fel szeretne menni arra a domboldalra? És próbálja? És nem sikerül neki?
- Anna...
- Hm?
- Szerinted ha valaki elég ideig próbál valamit, akkor biztosan sikerül neki?
- Hisz benne az a valaki, hogy sikerül?
- Azt nem tudom... de senki más nem hisz benne.
- Az nem számít.
- És ha mindenki más hisz benne, csak ő nem?
Anna visszafordult, lebiggyesztette az ajkát.
- Akkor elég kishitű ez a te valakid.
Vica megint kinézett a fára. Sóhajtott. Aztán egyesbe tette az autót, és kigurult a bóják közül egy újabb próbálkozáshoz.