Munkahely-szín

Ma a munkahelyeimről fogok írni, kifejezetten helyszín szempontjából.
Jóféle szinuszmozgást követ a színvonal, bár igazán sosem voltam mínuszban, úgyhogy nevezzük mondjuk a pályafutásom munkahelyszíneit sin(x)+1-nek.
Nem számítom most a bedolgozós munkákat, amikor otthon dolgoztam. :)
Tehát.
Első igazzy munkahelyem rögtön a Várban volt. Imádtam oda járni. Az ember időutazik, szinte nem is látja a buszokat, villanypóznákat, el tudja képzelni a XX. század elejének macskaköves-lovaskocsis-angolkalapos feelingjét. Rengeteget sétáltam csak úgy, gyakran leszállva a Bécsi kapunál vagy a Mátyás templomnál gyönyörködni. Mondjuk venni inkább nem vettem semmit a környéken - így a kajálás nem volt megoldott.
Másodjára, zuhanórepülésben, összesen három napig, egy belvárosi nyelviskolában tanítottam (ekkor jöttem rá, hogy futószalagon nem megy), a Blaha és a Keleti között. Magával a helyszínnel nincsen bajom egyáltalán, a Cantina Klub is ott van nem messze, de lakni és dolgozni nem az én világom. Viszont kajalehetőség, bevásárlás, gyógyszertár, posta, minden mi szem-szájnak ingere, úgyhogy az ügyintézés picit könnyebb.
Ezután ellátogattam Újpestre. A Városkapu megállótól mintegy öt percnyi gyaloglásra meg lehet érkezni egy első pillantásra meglehetősen ijesztőnek tűnő komplexumba, amelyről azonban kiderült, hogy belül csinos és jól felszerelt. A kaját ugyan rendelni kellett, mert a környéken sehol semmi, de a felejthetetlen élmények az ételhordókkal... Szóval ott dolgozni kifejezetten kellemes volt, de odáig eljutni... és főleg télen, este onnan elmenni...
Aztán jött megint a felfelé ív, a Budakeszi út. A Magyar Filmlabor épületében dolgoztam, bár nem a filmlabornak. Kert, mókusok, madárcsicsergés, Buda! Zseniális volt. Akkor épp elég sokat kellett utaznom érte, de mindenképp megérte. Sőt, a MF-nek még volt egy kis üzemi konyhája is, kicsit zsíros, kicsit hajszálas-szőrös néha, de amúgy finom és olcsó.
Onnan a cégem Óbudára költözött, ahol maga a miliő szuper volt, az utca meg átlagos. A környéken azért néha lófráltak gyanús elemek, de alapvetően az is zöld, barátságos hely. És a sarkon volt egy CBA, én pedig az ügyeletes csokifelelőssé avanzsáltam, mert mindig mentem bevásárolni a csapatnak. Kajalehetőség százával.
És akkor van a most.

Nyolc hónap után most mentem fel először a tetőre, mert amikor érkeztem, már rossz idő volt, most meg még az volt sokáig, ma viszont annyira dől a napból a sugár, hogy muszáj volt. És hát zseniális. Rá lehet látni balfelé a Nemzeti Színházra és a Művészetek Palotájára is (ez utóbbiakra az ablakomból is), hátrafelé meg a Citadellára és a budai hegyekre.
Az Infopark dolgozásra kifejezetten alkalmas helyszín, sok kajáldával, postával, trafikkal, sok-sok zölddel, szökőkúttal.
Remélem, a munkahelyszíneim új fejezetébe léptem ezzel, és mostantól az ixnégyzet függvényt követem pozitív tartományban, de legalább az x+1-et...