You win or you die

Win or die - ezt a mondatot én szoktam megkapni egy-egy (számomra) rosszul sikerült társasozás után, amikor felbosszantom magam, hogy megint a hülye kockán múlott, satöbbi. Úgyhogy kijelenthetem, hogy már magát a tagline-t is jól át tudom érezni. De ennél sokkal közelebbi az én kapcsolatom George R. R. Martin A jég és tűz dala c. sorozatával.
Először, ha jól emlékszem, még a Cohors Scriptorium berkein belül hallottam hírt az akkor még három kötetről. A többiek már mind olvasták, és ámuldozva meséltek arról, mennyire zseniálisan bánik Martin a nézőpontokkal, mennyire kifejezően fog meg egyes karaktereket, és hogy milyen eszméletlen írástudás kell hozzá, hogy egy tízéves gyermek története is hosszútávon érdekes tudjon maradni. Akkor még nem volt ennyire széles körben ismert a sorozat, legalábbis Magyarországon. Egyetemi ösztöndíjamból összekuporgattam a keményfedeles verzióra, és azon nyomban ki is olvastam. Gyorsan és könnyen ment. Már az első kötetnél meggyőzött.
Mikor a negyedik kötet megjelent magyarul, már up-to-date voltam, olyannyira, hogy még egyszer elolvastam az első hármat, nehogy véletlenül valamit ne értsek az összefüggésekből.
Most pedig az ötödik kötetet várom nagyon, kb. azzal a gyermeki lelkesedéssel, mint anno a Bobót vagy a Góliátot hetente, csak itt többet kell várni, és jobb lesz a jutalom.
De míg az ötödik kötet megjelenik (azt még nem döntöttem el, hogy maradok-e a hagyománynál, hogy magyarul olvasom, vagy nem bírom ki, és megveszem angolul), az HBO kedveskedett nekem (meg annak a pár rajongónak) egy sorozattal.
Ma nagyon fogok futni haza.
(beszámoló holnap)
(Stark ftw!)