Nem azért nem írtam, mert nyári uborkaszezon van, sőt. Rengeteg a mesélnivaló. Elsőként is: Maddy_2.0.doc elküldve utolsó ránézésre. Július 15-e az az időpont, amely most meghatározza az életkémet. Ott dől el minden (pontosabban az azt követő hetekben, de az ember mindig szívesebben gondolkodik pontszerűen mint folyamatokban).
Emellett épp Stephen King: Az írásról c. művét olvasom. Azt gyanítottam, hogy ettől az embertől van mit tanulni, de mindig eltántorított a skatulya, amelybe beledugtam. Tudniillik a horror és pszichó dolgok nem nekem valók - a Hetedik c. film után két hétig nem aludtam, hogy egyet mondjak.
Ez a könyv viszont kötelező darab minden populáris irodalmat művelni akaró palántának történetvezetés, hangulatkeltés, lebilincselés, feszültségkeltés és -feloldás és egyéb témakörben. Még nem értem a végére, de az első két nap annyira telibe talált, mintha épp most, épp nekem írta volna. Ilyenek, hogy:
"Az írás magányos foglalkozás. Nagyon fontos, ha van valaki, aki hisz az emberben. Nem kell szónokolnia róla: rendszerint az is elég, ha hisz."
Meg hogy:
"Amikor leírod a történetet, magadnak mondod el (...). Amikor újraírod, akkor a legfőbb dolgod, hogy kihúzz belőle mindent, ami nem tartozik hozzá."
Meg:
"Az ember bezárt ajtó mellett ír, de nyitott ajtó mellett írja újra. Más szóval, az anyag megírása magánügy, de azután már nem ez a helyzet. Ha egyszer tudod, hogy mi a történet, és meg is írod rendesen – legalábbis olyan jól, amennyire képes vagy rá –, akkor bárkire tartozik, aki el akarja olvasni. Vagy bírálni. Ha nagyon szerencsés vagy, akkor többen akarják az előbbit, mint az utóbbit."
Köszönöm, Mester... Mondjuk tegnap már nem éreztem azt a nagy lelki azonosulást, mikor az alkoholizmusáról és drogozásáról olvastam, de a fenti és hasonló további szövegnek az aktualitása szinte mellbevágó volt a héten. Minden nap az volt a program, hogy reggel 6-kor keltem, minden reggel kellett valamit intézni még munka előtt (könyvelő, okmányiroda és társaik), bementem dolgozni, lenyomtam a munkát, minden délután volt valami fontos, majd haza, leülni a gép elé, és éjfélig szerkeszteni a szövegemet. Igen, jojózik a szemem. És igen, sikerült (more or less). Szerencsére még lesz forduló, de ezen a héten olyasmit éreztem, amit korábban sosem, bár már csináltam párszor olyat, hogy belepiszkáltam a saját szövegembe, mintha idegen anyagot szerkesztenék: szignifikánsan jobb lett.
Hogy Kingnek van-e szerepe benne, azt csak odafent tudják, meg talán a tudatalattim. Ő meg kussol. Lehet, hogy így is jobb.
Mindenesetre most szükségem van SOK pihenésre. Szerencsére kapok is: mintegy két óra múlva újra vár a Balatoni nyááááár...
Úgyhogy elnézést, de most egy hétig szünetelek. Aztán lesz beszámoló, spoiler, kritika, fotók és phun - szóval a szokásos rutinmunka, vagy mi a szösz*.
*Aki meg újraszinkronizáltatta az Asterix és Kleopátrát, annak száradjon le a keze! Most, hogy rákerestem erre a jútúbon, csak az újat találtam, ami borzalmas!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése