Kissé megkésve olvastam a Brainoiz kollégával készült interjút, és bár sok mindent megbeszéltünk annó az Írószövetség SF szakosztályának fantasy-estjén, már ami a hazai fantasyt, a logó alatt való megjelenést és a stagnálást illeti, a maradék infóból pedig egész sokat tudtam, mégis volt egy pont, ahol hosszan elgondolkodtam.
"...rá kellett döbbennem az állandó kreatív munka nagy hátrányára: elszívja a saját ötletekre szánt energiát."
Ez nagyon így van, és én is sokszor éreztem, tapasztaltam már. Az ember nem tud egy napon keresztül végig adni magából, szüksége van pihenésre, feltöltődésre. A fordítás ráadásul ugyanúgy szövegalkotás, mint az írás, tehát nyilván más lenne a dolog, ha mondjuk napi nyolc órában rajzolna az ember, és utána akar írni...
Mindenesetre az jutott eszembe, amit most olvasok Kingnél, hogy ő felkel, elkortyolgatja a kávéját, és ír. Mindennap minimum kétezer szót. Na, így lehet, sőt, igazából így érdemes, ha az ember megteheti, hogy csak írással foglalkozik dedikáltan. Nyilván ő is valahogy eljutott eddig a pontig, előtte előfordult olyan időszak, hogy tanított, másodállásban mosodában dolgozott, és utána írt éjszaka vagy hajnalban.
A lényeg, hogy itt Magyarországon nem éppen az a modell, hogy az író megél az írásából. Így választani kell valami "polgári" foglalkozást mellé. Persze ez sokszor nem választás, hanem az élet adja, de valóban megfontolandó, milyen legyen az. Azt tapasztalom másoknál is, hogy akik szöveggel foglalkoznak munkaként, azoknak sokkal nehezebb utána hobbiból esténként, hétvégenként írniuk (fordítók, újságírók stb.). Nekem annyival könnyebb a helyzetem, hogy közben nyelvet váltok: szövegekkel dolgozom ugyan munkaidőben, de angolul, míg az alkotás nyelve a magyar. Emellett általában azért nem nulláról dolgozom, hanem javítgatok.
A másik lehetőség, ha az ember nem szövegekkel való foglalkozást választ, illetve nem kreatív munkát. De vajon egy alapvetően kreatív, alkotó ember képes huzamosabb ideig megmaradni egy ilyen munkakörben? Szeretheti? Nekem az a saját tapasztalatom még a kétezres évek elejéről, hogy nem.
Szóval nehéz az író sorsa, és nehéz olyan munkát találni, amely minden szempontból megfelelő: kreatív annyira, hogy elegendő élményt adjon arra a nyolc órára, de nem túlságosan, hogy ne szívja le az ember agyát, és tudjon este vagy hétvégén alkotással foglalkozni. Ja, és még fel is vesznek.
Úgyhogy nekem nagy mákom van. Találtam egy pont ilyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése