2011. július 22., péntek

Villás nyelv

Szerdán a Londoni napló szerzőjével találkoztam, és rengeteg mindenről beszélgettünk. Többek között a New York-i könyvfesztiválról, Stephen Kingről, Charlaine Harrisről, a könyvkiadásról, a 10%-os terjesztői jutalékról Angliában, meg a Karib-tenger kalózairól, meg mindenféle másról, zanzásítva.
És persze az írásról meg a nyelvekről.

És azon gondolkodtunk, hány olyan híres szerző van, aki anyanyelvet váltott. Egyáltalán lehetséges-e ez? Vagy az egyetlen út egy nem angol nyelvterületen született ember számára, ha lefordítják? Lehet tanult nyelvet annyira elsajátítani, hogy azon tudj gondolkodni, s mi több, alkotni?
Van rá példa, de meglehetősen kevés.
Annak idején mikor gimibe jártam, nulladik év végére simán álmodtam angolul, és a legnagyobb élmény az angol nyelvű matekórán az volt, amikor nem kellett a számokat átfordítanom magyarra, hanem angolul számoltam. Ez persze egyrészt rég volt, másrészt el is múlt, azóta sem éltem annyira együtt a nyelvvel. Jobb lettem benne, igen, de az az élmény, amikor minden erről szólt, jó ideje nincs.
Tehát úgy tűnik, a nyelvváltó írók első alapfeltétele, hogy célnyelvű környezetben legyenek napi szinten, ha lehet, akkor a legszűkebb családban is. Na, itt vannak nálam hiányosságok. Életemben egyszer voltam az Egyesült Királyságban, Walesben, még 16 évesen, 3 hétig. Ez minden anyanyelvi tapasztalatom - leszámítva az angol anyanyelvű tanárokat és ismerősöket. De én többnyire olyan emberekkel kommunikáltam angolul, akik maguk is tanulták a nyelvet: hollandokkal, skandinávokkal, csehekkel, lengyelekkel, más magyarokkal, és tipikusan munkaügyben, nem pedig fesztelen vagy baráti csevegéssel. Úgyhogy ezen a téren bőven van mit fejlődni.

Aztán a másik feltétel egészen biztosan az adott nyelven való SOK olvasás. Nálam még ez is hiányos, bár az utóbbi időben felbátorodtam. Gimiben rengeteget olvastunk angolul, de akkor bőven bukdácsoltunk a megértésben, plusz hozzájárult az is, hogy tizenévesen az ember mindent meg akar érteni azonnal, úgyhogy szótárral a kezemben olvastam mindent (ezen mondjuk nagyban segít KK, a kindle-m). Gimi után először akkor vettem a kezembe angol nyelvű könyvet, mikor kiderült, hogy a Beholder abbahagyja a Fény és Árnyék háborúja könyvek kiadását a tizedik kötetnél, mikor angolul már csak három maradt volna. Na, ezeket felbőszülve megvettem Amazonon (az első ilyen vásárlásom), és belevágtam, amint megjöttek.
Azt hiszem, 50 oldalig jutottam, mire feladtam. Annyira nehéz volt és annyira nem haladtam, hogy teljesen elszontyolodtam, nekem nem való angolul olvasni, mégsem tudok jól angolul, satöbbi.
Aztán kezembe vettem a Neverwhere-t Gaimantől, és megjött az ezirányú kedvem újra. Most meg már A Dance with Dragons-t is olvasom, bár tény, hogy ez sem a legegyszerűbbek közé tartozik. De azért megy.

Azon gondolkodtam, hogy a fordítás segít-e ebben. De arra jutottam, hogy nem. Mondjuk az én fordítási múltam amúgy sem releváns, mert angolról magyarra dolgoztam sokat, nem pedig fordítva, de azonkívül, hogy szétszeded a mondatokat szavakra, majd újra összeteszed, nem sok hasznot nyújt, ráadásul szükség van valakire, aki ellenőriz, tipikusan anyanyelvi emberre, hogy rámutasson, hol nem vagy "angolos", ami plusz macera. Ettől függetlenül persze gyakorlásnak nem utolsó, de nem létszükséglet.

Matya jó úton halad a fenti feltételekkel, én jóval kevésbé. Mármint ha egyáltalán akarnék ezen az úton elindulni. Én ugyanis a magyar nyelvbe eléggé szerelmes vagyok (második helyen áll a férjem után), szóval az angol egyelőre a munka (=pénzkeresés) nyelve marad.

1 megjegyzés:

  1. Nekem a HP valamelyik része volt az első angolul elolvasott könyvem, de azt gondolom, hogy az amit otthonról hozunk (nyelvtan szókincs) borzasztó messze van attól ami ahhoz kell, hogy megérts egy nyelvet ott élőben (pláne írj azon az élő nyelven). Néha nagyon vicces szituk tudnak lenni ebből kifolyólag. Ma megkérdezte a pincér milyen öntetet kérek a salátához (felsorolt hármat). Először nem értettem, másodszor sem, harmadszorra megpróbálkoztam az ilyen helyzetekre tartogatott univerzális "yes" -el de nem jött be, negyedszerre elmondta lassan és tagoltan a mondókáját, ráutalóan az étlap ide vonatkozó részére bökve. Figyelembe véve, hogy fogalmam sem volt róla, hogy a rendelt salátához választanom kell öntetet és az általa eldarált szófolyam részben mexikói dressing megnevezésekből állt, az is csoda, hogy egyáltalán végül zöld ágra vergődtünk. Számtalan ilyen dolog van, ami egy országban a mindennapi élet része. Azt hiszem ha nem oda jársz suliba, nem ott nősz fel, nem éled át a mindennapokat, a kultúrát, a baseballt a mindennapi szlenget akkor kiváló angol fordító lehetsz, de angol író nem. Mondom ezt úgy is, hogy én is külföldön nőttem fel.
    Amúgy a svédek csinálják jól. Nem szinkronizálják az amerikai filmeket..

    VálaszTörlés