Sosem akartam ennyire belelátni abba, hogy mi mozgat globális szintű politikai, gazdasági döntéseket, mert elég ijesztő. Az előadás viszont mindenképp hasznosan eltöltött másfél óra volt az életemből. Sok mindent megtudtam, amit a média nem - vagy kifordítva - közöl, valamint beleláttam egy kicsit abba, miről szól ez a tudományág.
Az előadás elején le lett szögezve (ami egyébként egybevág a céges policyval is), hogy belpolitikai kérdéseket nem szeretne megvitatni, és ehhez végig tartotta magát. A közönség soraiból elhangzó kérdések is érdekesek voltak: a klímaváltozástól az argentin modellen keresztül a politikusok magatartásformáiig mindent érintettünk.
A legjobban azonban az döbbentett meg, hogy mennyire más egy ember a tévében, mint élőben. Ez fontos tapasztalat.
Európa, szakértelem, európaiság, demokrácia, szabadságjogok, hitelesség és hitel. Elemzések számok. No igen. Imponáló előadás lehetett. Én mégis azt hiszem, hogy a jelenkori események fényében kezdhetjük átértékelni a fenti fogalmakat. Tudod, az szokott meglepni, mennyire másképp képesek látni-láttatni értelmezni magyarázni ugyanazokat a folyamatokat eltérő politikai iskolák, eszmerendszerek képviselői. Jó példa rá Bajnai. Vele kapcsolatban bennem két dolog szokott felmerülni: hitel és hitelesség.
VálaszTörlésSokak számára ő az egyetlen nem kormányoldali integráló hiteles személyiség akit sokszor potenciális ellenzéki miniszterelnök jelöltként emlegetnek. Az imidzséhez tartozik, hogy ő a szakértő aki rendbe tette Magyarország szénáját.
Aztán jön a másik oldal, és azt mondja, hogy nem választásokon szerzett ehhez a munkához mandátumot. Egyetlen szavazótól sem kérdezte meg hogyan kellene kijönnünk abból a csődből amibe éppenséggel szárnyaló gazdasági környezetben (2008 szeptember 15-ig a lehman csődig) pont az ő "matolcsiskodása" alatt keveredett az ország. Hogy is van ez? Az a szakértés, ha előbb hitelből osztogatunk, majd a csőd beálltával visszavesszük és egy újabb hitelből 2 évre stabilizálunk? Persze szigorúan a választási ciklus végén, áttolva a visszafizetést a következő ciklusra.
Aztán mi van a demokráciával Európában? Európai érték e ez, ha Görögországban a fogalom megalkotóinál is egy az EU által odakényszerített, senki által meg nem választott szakértő határozza meg azt, hogy ki és hogyan állja a csődért a cechet? Nem egyedi az eset, mert az olaszoknál ugyanaz történt, kicsit ironikusan a kinevezett (nem megválasztott) új szakértő miniszterelnök is ugyanabból a nemzetközi pénzügyi cégbirodalomból jött mint a görögöknél. Olyan Bajnais az egész. Nyilván kell ez is a hitelességhez. De szép nyelv is a magyar, amikor ez a szó itt annyi értelmet nyer, nem? És nemsokára jönnek a portugálok, ahol már 110% körüli az eladósodottság és ugyan 2013-ig az EU állja a cechet, de közben a megszorítások teljesen leállították a gazdasági növekedést és már láthatóan beindult a spirál. Annyi kérdés merül fel itt amire teljesen más választ adnak a barikád két oldaláról.
Rákenhető e az emberekre az (anyagi) felelősség azért a (politikai, gazdasági és pénzügyi) rendszerért amely mindezt lehetővé tette, sőt, az utolsó utáni pillanatig rejtegette? Vannak olyan spontán ősi demokráciák, mint a mostanában sokat emlegetett Izland, ahol ez a kérdés nem kérdés. Vannak a "rebellisek" mint mi, akik, de legalábbis felelősség megosztást követelnek (zömében kényszerből) és ettől válnak közellenséggé lukasenkóvá és diktatórikussá. Aztán vannak akiknek nincs beleszólásuk ebbe az egészbe, lásd olaszok görögök, és majd borítékolhatóan ez lesz a viszonylag békés portugáloknál is. Az ő szempontjukból nehéz összekötni az európaiságot a szabadsággal. Főleg a görögöknél feltűnő, hogy a nemzeti javaik nagy részét kényszer privatizálniuk kell, ha ragaszkodnak ahhoz a klubhoz (gazdasági és politikai eszméhez) amelynek a tagsága ide sodorta őket. És ragaszkodnak. Van rájuk ültetett szakértő kormányuk aki gondoskodik róla. A rendszer nyilvánvalóan csúnyán megbukott. A játékosok az egymástól való függés foglyai, de a helyzetet mégsem az "európaiság" vagy más magasztos eszmék szellemében oldják meg. Amikor sok volt a pénz, akkor sem volt sehol semmi más, csak józan üzleti számítás a folyamatok mögött. Nem fog minden egyes német "hangya" örökbe fogadni egy görög (olasz, portugál, ír stb) "tücsköt". Főleg nem ingyen, valamiféle elvont európaiságból.
És akkor jöjjön néhány Bajnaiékhoz kapcsolódó szám, amely a sokat emlegetett magyar "gazdasági szabadságharc" kerékkötője, vagyis kifizettük, ki fogjuk fizetni 2011-2012-ben.
220 milliárd áfa visszatérítés (Draskovits pü. alatt visszatartott összeg aminek a visszafizetésére az eu. most kötelezett minket)
550 milliárd, a 2008-as Bajnai féle 25 milliárd USD IMF/EU hitel 2011-es részlete.
1150 milliárd, ugyanannak a hitelnek a 2012-es részlete.
Van még egy 80%-os GDP arányos államadósságunk, amelynek az éves kamatterhe kb. 1000 milliárd. Jobb esetben, mert persze ezt is deviza alapú kölcsönökből re-finanszírozzuk.
VálaszTörlésOtt van még az árfolyam biztosítás nélkül elszabadított devizahitelezés hatása. Ez az amit szinte mindenki érez és minden pluszt elszív a háztartásoktól, lepadlózva a belső fogyasztást.
Mi ehhez képest a 400 milliárdos egykulcsos adórendszer, aminek a nagy része amúgy is elment lakáshitel törlesztésre.
Az átmenetet egy az adósságot nem újratermelő országba meg kell finanszírozni, de így azért nehéz. Az EU sem hagyta, hogy a manyupra átállás költségeit levonjuk a hiányunkból, de közben 6 éve voltunk túlzott deficit eljárás alatt. Most pont ezt a bárdot lengetik a fejünk fölött. Ezt is örököltük az európai folyamatokat trendeket statisztikákat tartalékokat jól ismerő volt miniszterelnökünktől. Picit ironikus voltam, elnézést.
Ez is Európa de, ha elég messziről nézi az ember akkor kezd a szó más értelmet nyerni. Az európaiság nekem már lassan azt jelenti, hogy a politikusaink nem értenek a dolgukhoz. A pénzvilág jobb esetben az orruknál fogva vezeti őket. Nem vállalnak felelősséget a tetteikért. Nem a választóik érdekeit képviselik, sőt, direkt kihagyják őket a döntésekből amennyiben borítékolható a választói akarat. Ezeket a meccseket lejátszottuk mi is kicsiben megyóval gyurcsánnyal bajnaival, és most ugyanaz megy Európában nagyban.
Elnézést ha túl hosszú voltam, vagy túl politikus. Csak úgy kijött.. :)
Az előadás inkább általánosságokat tartalmazott, ügyesen kikerülve annak még látszatát is, hogy megoldást kínáljon. A konklúzióiddal egyetértek, és erre (is) utaltam azzal a mondattal, hogy más a tévében, mint élőben.
VálaszTörlésMég annyit tennék hozzá, hogy az tök jó, hogy a különböző közgazdászok és szakemberek most meg tudják magyarázni, miért tartunk ott, ahol (ha egyáltalán), de azzal nem megyünk semmire. Akkor kellett volna tudni, mi lesz a vezető emberek tetteinek _következménye_, amikor megteszik azt.
De mint az az elsüllyedt Costa Concordiánál is látható, ez nem nagyon megy.
Igen, én is azt szoktam túlreagálni, amikor azok kritizálják a legharsányabban a parancsnoki hidat, akik benavigálták a hajónkat a jéghegyek közé.
VálaszTörlés(ps. nem tudsz egy jó fordítást William Blake
"To See a World" versére?)
Szerintem nincs lefordítva... Itt a lehetőség, fordítsd le te. :)
VálaszTörlés