Ma rosszat álmodtam, kivételesen emlékszem is rá.
Egy szemmagasságban lévő polchoz léptem oda (mintha gyerek lettem volna), a polcon több kisméretű akvárium és befőttes üveg volt, mindegyikben díszhalak, de annyira gondozatlan volt az egész, hogy a halak többsége már a víz tetején lebegett felfordult hassal. A megmaradt pár túlélő viszont, ahogy közeledtem, enerváltan, de utolsó kétségbeeséstől hajtottan kiúszott az akvárium sarkára, és szinte kiugrott, hogy mentsem meg, tegyem friss, oxigéndús vízbe.
Megfogtam az egyik befőttesüveget, hogy megmentsem a túlélőket, de akkor láttam meg, hogy a polcon rengeteg hal-hulla fekszik, akik már korábban kiugrottak az akváriumokból végső kétségbeesésükben. Gyakorlatilag nem volt szabad felület a polcon tőlük.
Gyerekkoromban volt amúgy akváriumom, többször is. Először persze mindenfélét bezsúfoltam egy akváriumba (vitorláshal, betta, sziámi harcos, neonhalak), aztán rájöttem, hogy ezek nem kompatibilisek, amikor sorra tűntek el a neonhalak... De ennek a csapatnak a végét az jelentette, amikor elmentünk két hétre nyaralni, és keresztapámra bíztuk az etetést... Mire hazaértünk, egyetlen sziámi harcost kivéve a többi a víz tetején lebegett. Vajon erre az élményre emlékeztem éjszaka, felerősítve? Ha igen, miért?
Később újrakezdtem a haltartást, immáron csak guppikkal, és egész generációkat neveltem belőlük. Nagyon jó élmény volt - annak a kolesz vetett véget. Ebből a részből az álmomban csak egy nagy pocakú guppilány maradt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése