Azon gondolkodtam mostanában (így két hét campingezés után), hogy mennyi olyan szokásunk és elfoglaltságunk van, amelyek tulajdonképpen teljesen feleslegesek, csak arra hivatottak, hogy kitöltsék azt az időt, amit a gépekkel és az automatizáltsággal megnyertünk. Láttam én is a Facebookon mostanában azt a Maslow-piramist, amelyiknek az aljára berajzolták, hogy Internet, a dolog vicces is, de tulajdonképpen nem igaz. Az internetezés egy gyenge függőség, viszonylag gyorsan le lehet szokni róla. Egy hét után az ember rájön, hogy rengeteg olyan dolgot csinál (és tart fontosnak!), amelyekre valójában semmi szüksége nincs, csak pótcselekvés. És ez a time-consuming tevékenységmennyiség hatványozódik, ha az embernek okostelefonja van. Ha például egy aranyos kis játék a fejemre nő, és már
muszáj minden nap eltöltenem vele fél órát, hogy fenntartsam, akkor abba kell hagyni.
Persze ugyanakkor az ember egy csomó olyan dolgot csinál, aminek semmi haszna, csak gyönyörködtet, például locsolja a virágait, úgyhogy tekinthetőek ezek a pótcselekvések a lelki béke fenntartására szolgáló eszköznek is... csak akkor arra kell vigyázni, hogy ne okozzanak több bosszúságot, mint amennyi örömet.
Még nem szűrtem le ezzel kapcsolatban messzemenő következtetéseket magamra nézve, de az biztos, hogy amikor még nem volt két csapatom a munkahelyemen, nagyságrendekkel többet neteztem, de mégis megvagyok valahogy most is, és nem érzem, hogy lemaradnék a fontos dolgokról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése