Szombaton esküvőn jártam - ez mostanában egyáltalán nem ritka dolog, de mindegyik kicsit más, kicsit egyedi. A mostani viszont kitűnt a többi közül abban a tekintetben, hogy egy lengyel lány és egy magyar srác házasodott össze. És azt kell mondanom, tökéletesen oldották meg a dolgot. Mindenki közeledett a másik felé: a polgári szertartás magyarul zajlott, maga a polgármester mondott egy szép beszédet a
lengyel-magyar barátságról és történelmiségéről, a pár itt magyarul mondta az eskü szövegét. A templomi szertartás aztán lengyelül volt, a fogadalmat is lengyelül tették, de kiegészítették az ősi magyar szokással, a keresztre tett esküvel - magyarul. Aztán a lakodalom kezdetén magyar szokás szerint tányért törtek, majd lengyek szokás szerint fogyasztottak a sós kenyérből és a borból. A köszönőajándékon is megjelent a két nemzet egybeforrásának szimbolikája, sokan szerintem nem is vették észre a vendégseregből, de nekem nagyon tetszett.
Korábban nem egyszer jártam Lengyelországban - igaz, mindig csak Varsóban - és mindig pozitív benyomások értek, kollégám is akadt nem egy, de a nyelvük valahogy nem ragadt rám (hat szó kivételével). A szertartást mégis szépnek és meghatónak találtam, mert látszott, hogy egymásért mindenre képesek és hajlandóak. És ez a lényeg, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése