36 mínusz 3

Lassan, de biztosan, ahogy belemegyünk a tavaszba, közeledik a három éves kor. Így könnyebb már kiszámolni, 36 mínusz 3 hónapnál tartunk. Kistücsök okosabb, ügyesebb és akaratosabb, mint valaha. A napok sok nevetéssel és sok küzdéssel telnek, de hát így szép az élet.
Ebben a hónapban eljutottunk a zoknigurgulázás mesterfokára (megkeresi a párokat a mosott ruhák között, összecsigázza, én összegurgulázom -> ebből az lett, hogy már simán elővettük a zoknitartót, és kedvére csigázhatta őket ki és be -> ebből lett a zoknicsata, de ez rövid életű volt), utána megunta az egészet, annyit játszottuk, úgyhogy új irányt szabtam a zokniszeretetnek: bevezettük a páros-páratlan fogalmát. Hat és az alatt meg tudja mondani, melyik szám páros vagy páratlan, és néha ebéd közben is azt kérdezi:
- Mi van, ha van hat zokni?
Erre ugye az a helyes válasz, hogy:
- Akkor mindegyiknek van párja, tehát a hat az páros szám.

A zuppolás még mindig el nem évülő és mindig megújuló kedvenc, most már ott tartunk, hogy szereztem 18-as dobozokat, és négy különböző színnel meg egy dobókockával nyomjuk, de így sem hibázik soha, mindig beteszi a megfelelő helyre a feladatomat. Sőt, a csúcsokat is használjuk. Néha igyekszem azzal fűrészelni a már rutinszerű játékot, hogy amikor ő ad feladatot, akkor direkt elrontom, és meg kell találnia a hibát.

Amúgy ez az "én adok egy feladatot, te adsz egy feladatot" felállás nagyon bejön neki, mert így úgy érzi, neki is van kontrollja, és szívesebben csinálja meg, amit én adok neki. Erre találtam ki a "LEGÓ-s feladatos" játékot, amely gyakorlatilag annyi, hogy öt teljesen különböző formájú és lehetőleg színű duplót először én rakok össze valahogy, és neki kell utánam csinálnia, utána pedig fordítva. Ez azért jó, mert eddig is játszott a duplókkal, de általában csak oszlopot épített vagy esetleg lépcsőt, most meg ugye megtanul tudat alatt mindenfélét építeni. Megdöbbentően (legalábbis számomra megdöbbentően) jól lát 3D-ben, egész bonyolult építményeket is belátja, melyik elem hol van.
Kaptunk ajándékba egy zseniális játékot, amely kicsit hasonlít ehhez, Bunny-Boo a neve, és három teljesen különböző és mindenféle módon egymásba tehető elemekből kell megcsinálni egy kártyáról a feladatot. Ez is tetszik Kistücsöknek, a saját korosztályának megfelelő feladatokat már mind megcsinálta. Annyi gondja van, hogy 90 fokkal néha elfordítja a dolgot, hiszen ő felülről nézi. De igyekszem átállítani, azóta az asztalon játszunk.
A dobókocka-imádat odáig fajult, hogy tíz alatti számokat simán összead, mivel ha dob egyet, megmondja a két dobókockáról, mennyit dobott (négy meg három az hét). Sőt, egyszer még össze is tett két tudást, mert a számokat szereti angolul is elszámolni, és ilyet mondott dobás előtt:
- Legyen three meg four!

A szerepjátszást is folytattuk, a duplo figuráknak mind nevet adtunk: van Sanyi bácsi, Piri néni, Timi, Geri, Laci, Peti, Pisti és Sári is, ők szokták pakolgatni a kockákat, megöntözik a virágot, öntenek benzint a traktorba, stb. Sőt, megismerkedtünk a különböző embertípusokkal is egy matricás könyv kapcsán, és már tudja, hogy van olyan ember, akinek sötétebb a bőre vagy ferde a szeme. Ebben egyébként a duplók is segítenek, két néger figuránk is van.
A billentyűzeten való írást tovább tökéletesítette, a második és a harmadik szó, amit leírt, sorban: CUC, és UCCA. De a legjobban azt szereti leírni, hogy PIROS KOCKA. De tényleg.
Ebben a hónapban is volt beteg szegény, sőt, volt 40 fok fölötti láza is, kellett hűtőfürdetni. És amikor ez történt, akkor adott tanúbizonyságot szókincsének gazdagságáról, mert ahogy feküdt szegény a hideg vízben, háromféleképpen elmondta, hogy ki szeretne jönni belőle: 1. Szeretnék kiszállni. 2. Kijövünk a kádból. 3. Megyünk a pelenkázóasztalra. Azt hittem, elsírom magam, olyan megható volt. Lehet, hogy el is sírtam.

A hónap vicces beszólása pedig az volt, mikor egyszer nagyban tízóraiztunk, Kistücsök lustán nézelődött, majd a konyha felé nézve megtorpant a nézelődése, és egyszer csak rámnéz:
- El kéne mosogatni!