A kézben szöszgyűjtést továbbfejlesztette kézben hajgyűjtésre (van bőven a lakásban), és sokkal ügyesebben fog a kezével, bár a bal kezén még mindig csukva felejt egy vagy két ujjat fogás közben. A beszédrepertoárba bekerült a "hee" és "hááá", ezekkel leginkább a játékpárducot tünteti ki. Ja, és ha már haj: a babahaja most már nagyjából lelapul, de azért még sokszor eléggé punk. Ami cuki szerintem.
Az esti elalvás megoldódott (ebben látom a legnagyobb fejlődést), most már akár egyedül is képes vagyok lefektetni a két gyereket, mert szép csendesen (vagy nem annyira csendesen, de mindenképp nyugalmasan) elszenderedik fél kilenc körül.
Hosszas tépelődés után végül úgy döntöttünk, akkor ne kapjon cumit. Az elején próbálkoztunk, nem fogadta el, megtalálta az ujját. Aztán találtam egy cumifajtát, amelyiket elfogadta, de akkor már késő volt: cumizott is, és az ujját is szopizta. Kettőről viszont nem akarom leszoktatni, úgyhogy végül nincs cumi. Majd az élet megmondja, ez mennyire volt jó döntés. Mindenesetre most a bal mutatóujj tűnik nyerőnek.
Ahogy tavaszodik, egyre többet megyünk sétálni, felszedett magára egy kis arcpírt, igazán jól illik a kék szeméhez. Amúgy annak drukkolni kell, hogy kék is maradjon, nagyon jó lenne! Csak kevés rá az esély.
Tündérpocok kábé 6,8 kiló (nem mértem egy ideje), és valamivel több hosszra, mint múlt hónapban, de most nem nőtt ki olyan sok ruhát (szerencsére). Remélem, csak nyári rucikat kell majd neki vennem. Már láttam is az egyik boltban 68-as lány fürdőrucit, aaaaannyira cuki volt!*
*Amúgy fiús anyukaként sosem értettem, az anyukák miért vadulnak meg a lányuk öltöztetésétől, de most már értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése