Melyik menjen, melyik maradjon

Amúgy mostanában azon gondolkodtam, milyen furcsa az emlékezés. Miért könnyebb sokszor egy filmre vagy egy könyvre élesen emlékezni, mint a saját életünk bizonyos mozzanataira? Az oviból szinte semmire nem emlékszem, csak egy-két kép villan fel, alsó tagozatból is alig, és inkább csak a kirívó esetekre, mint amikor a nagyon gazdag osztálytársammal Barbie-ztunk náluk, és én végig azon gondolkodtam, észrevenné-e, ha elvinnék egy babacipőt.
De mondhatom azt is, hogy már most alig emlékszem Kistücsök babakorára, és csak próbálom felidézni a részleteket, hogy összehasonlíthassam, de nem nagyon megy - pedig nem volt három éve. Ugyanakkor viszont kiválóan emlékszem még mindig, hogy mennyi KP-t kap a harcos a M* alapkönyv szerint, hogy hívták a Pandemonium Fortress NPC-jeit, melyik diszciplinának milyen jele volt VTES-ben (meg a szerepjátékban is), satöbbi. Tele van az agyam felesleges, de emlékeket ébresztő tudással, és közben feledésbe merülnek később egyre fontosabbá váló mozzanatok.
Emlékszem, régen haragudtam a nagymamámra, amiért nem tudott felidézni ezt-azt a gyerekkorából. Minap beszéltem anyummal, és ő sem emlékszik, mit hogy csinált velünk, mikor kicsik voltunk. Most már kezdem érteni, hogy ez a normális.
Félreértés ne essék, értem én a felejtés hasznosságát és fontosságát, de néha szívesen kiválasztanám én, melyik emlékek menjenek, és melyek maradjanak (többek között ezért is zseniális az Inside Out).