Áfonyás tormahab

Korábban sosem jártam evangélikus templomban, és sosem vettem részt ilyen szertartáson. Szombaton evangélikus esküvőre mentem, így ez is eljött. És meg kell vallanom, nagyon tetszett.
Biztosan az atya is gyakorlott volt, de nagyon megfogott az egész. Nyilván akadtak ismerős elemek, szóval nem volt teljesen idegen a környezet. De az atya olyan okos és megfogadni való útravalót adott a párnak, amilyet szerintem kevesen kapnak. A hétköznap ünnepéről, az egymásban megtalált örömforrás megtartásáról és arról beszélt, hogy mennyire fontos nem elkényelmesedni, hanem folyamatosan tenni a közös jólétért.
Később megismerkedtem az atya lányával is, keveset beszéltünk ugyan, de még inkább visszacsatoltam a szentbeszédre, és úgy éreztem, az ő szájából hiteles volt ez az útravaló. Mert ő is tudja, milyen nehézségek jönnek el a házasságban.

Egyébként maga az esküvő és a lakodalom egészében véve is nagyon tetszett. Az Udvarház Étteremből még mindig brutálszép a kilátás, az áfonyás tormahabbal megkent sonka egészen különleges menüelem, ráadásul finom is, a Music Box zenekar kiválóan teljesített, és a tangó, amit a pár betanult, állati látványos volt.

Úgyhogy ritkán szoktam ilyet csinálni, de most a vendégkönyvbe egy akrosztikonos verset költöttem. Nekik szántam, úgyhogy nem írom le ide, de azt kell mondjam, egész jó lett. Lehet, hogy azért, mert a saját érzéseimből táplálkozott...