Én mindig is kedveltem a hagyományőrzést és a beöltözést régebbi ruhákba, úgyhogy szívesen jártam végig az erőd területét. Volt mindenféle mesterség: méhésztől fafaragóig, grafológustól (?!) kovácsig. Sőt, a kovácsok még egy kis kardvívást is rögtönöztek a nézelődőknek.
Emellett volt hastáncos lány is, aki a Szelindek együttes zenéjére táncolt. Róla nem csináltunk fotót, hogy ne vesszen el a postom többi része, hehe.
Amúgy meg ki lehetett próbálni az íjászkodást tök ingyen, az Erődváros Íjász SE jóvoltából. Naná, hogy kipróbáltam. Már korábban is lőttem párat, még a régi szememmel, de valahogy most se ment jobban. Lehet, hogy nem csak éles szem kell ehhez...
Plusz volt egy kis előadás is várvédők kontra támadó sereg, hasonlót láttam már párat, de az aranyos volt, amikor meghajlás helyett artikulátlan üvöltéssel az összes résztvevő elindult a közönség felé kardokkal, és csak az utolsó pillanatban fékeztek le.
Plusz kaptam fahéjas kürtőskalácsot és bodzás és mentás mézet, mindegyik nagyon finom, az utóbbi kettő egészen különleges. Kóstoltam gesztenyemézet is, az is nagyon különleges volt, viszont nekem nagyon erős ízű.
Átmentünk a szlovák oldalra is, megnézni az öreg erődöt, de be volt zárva. Pedig szívesen megnézném egyszer, annak ellenére, hogy elhanyagolt állapotban van.
Szóval a meghiúsult eredeti program és erődnézés ellenére végül is jól éreztük magunkat, ettünk sült kolbászt ebédre, néztük a jurtában lakó, beöltözött családokat, élveztük a napsütést, és egészen kevésszer jutott eszembe a Knights of Badassdom c. film...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése