Castle nemcsak egy van (szerencsére)

A Castle sorozat nagyon jó!
Nemcsak azért, mert egy író a főszereplő, bár tény, hogy ezért kezdtem el nézni, és nem is csalódtam. Egyszerűen jól van összetéve. Jók a karakterek, a párbeszédek, az elején a kamerasvenkelés a bűntett helyszínén, minden ott van, ahol kell. Mint a House-ban, itt sem a case az igazán érdekes, hanem a közben a karakterek között folyó beszélgetések, bár az is tény, hogy az első szezon még új annyira, hogy maga a case is lekösse az embert. Nem tudom, ez mennyire lesz így a negyedik szezonban, meglátjuk.

Leginkább persze a karakterek viszik az egészet. Nathan Fillion telitalálat a szerepre, kb. ugyanazt a figurát hozza, mint a Firefly-ban (ami ugye minden idők legjobb sorozata), és jól áll neki. Van is egy csomó Firefly-os utalás a sorozatban, ami külön piros pont.
Maga a karakter nem új, pl. hogy egyet mondjak, Tony Starknál láttunk hasonlót: saját szakterületén vérprofi, pimasz, gazdag és jóképű fickó, aki nem törődik semmivel, mert megteheti. Viszont míg Tony gyakorlatilag egyedül van, Richard Castle-nek van családja, és ez teszi egyszerre szerethetővé és különlegessé.

Az egyik legjobban például az tetszik a sorozatban, hogy végre nem ragaszkodtak az elvált férfi, akinek gondjai vannak a lassan felnövő gyerekével kliséhez. Az apa-lánya kapcsolat a sorozatban hiteles, kedves, és a néző számára azt sugallja, hogy igen, működhet ez az egész akkor is, ha a szülők elváltak, akkor is, ha a gyerek tinédzser, és akkor is, ha az apuka késő este is dolgozik. Csak tenni kell érte. Alexis a turbulens és zaklatott család egyetlen "normális" tagja, ezáltal sokkal központibb és hangsúlyosabb a szerepe, mint más sorozatokban a "kislánynak". Segít megfelelően egyik vagy másik irányba billenteni az egyensúlyt, és közben azt a célt is szolgálja, hogy a különböző detektíves sorozatokhoz hozzáedződött néző kicsit belegondoljon, hogy a bűntények csak addig érdekesek, míg nem a saját családunkkal történnek meg.

Az egész sorozat legjobb karaktere Martha, Rick anyja. Jól el van találva, hogy ne legyen túlzó, szánalmas vagy érdektelen a kiöregedett színésznő figurája. A feministáknak is biztosan tetszik magabiztosságával, életbölcsességeivel és gondtalannak tűnő, de nagyon is komoly, szándékos életszeretetével, de mivel a sorozat humor-faktora 70%-át is Martha köré épül, mindenki szórakoztatónak találhatja. Én mindenképp.
A karót nyelt, múltjában családi tragédiával küzdő, okos és csinos nyomozónő karaktere szintén nem eredeti, viszont ez senkit nem zavar, amíg képes beszólni az önelégült Castle-nek, és ugyanakkor "tökös", és nem fél a kihívásoktól.
A karakterek önmagukban viszont nem lennének elegek, ha nem lenne jól megírva a script, és nem lennének nagyon jók a párbeszédek. Csak tanulni lehet belőle. Még az írásról is, az meg külön bónusz.